Több ezer hallászavarral, vagy szédüléssel küzdő beteg köszönheti gyógyulását dr. Szirmai Ágnes orr-fül-gégész szakorvosnak.
Az elhivatott orvos sokak példaképe, de nekünk, barátainak és ismerőseinek megadatott az is, hogy a fehér köpeny mögött, megismerjük az embert, a mindennapok szeretetre méltó hősét is. És mi tagadás, büszkék vagyunk rá! Nem csak azért, mert példaértékű karriert futott be, hanem azért is, mert megteremtett egy olyan harmonikus családi otthont, amiben kiegyensúlyozott körülmények között él férjével és sportújságíró fiával.
Dr. Szirmai Ágnest azért kerestem meg, mert a Dunakeszi Polgár olvasóit is érdekelheti az a településünkön élő, nemzetközileg elismert szakember, akit Novák Katalin köztársasági elnök szeptember elsején, egyetemi tanárrá nevezett ki.
A kinevezés valódi kuriózuma viszont az, hogy Szirmai professzor asszony az első nő az országban, aki fül-orr-gégészként egyetemi tanári kinevezést kapott.
Tekintettel arra, hogy a doktornővel és családjával több évtizedes barátság köt össze, az interjú során is – az ilyenkor szokásostól eltérve – tegeződünk.
- Ági mesélj, hogyan kezdődött? A sikeres egyetemi felvételiddel egy gyerekkori álom vált valóra?
- Igen, hiszen én már 3 éves korom óta orvos akartam lenni és ennek az elhatározásnak a komolyságát az is mutatja, hogy alig 14 évesen bejelentkeztem a területi szakrendelő gégészetére orvosírnoknak. Néhány nap után pedig már azt is tudtam, hogy fül-orr-gégész akarok lenni. Gimnazistaként természetesen minden nyáron a szakrendelőben orvosírnokoskodtam.
- Ha most a múltidézésbe merülve felidéznénk az érettségi és felvételi időszakodat, milyen fiatal lányt látnánk magunk előtt?
- Úgy érzem egy határozottat, hiszen az egyetemre tudatosan készültem, ezért eleve biológia-latin tagozatos osztályt választottam. Az érettségim is jól sikerült, de sajnos, akkoriban csak négy tantárgyból lehetett érettségizni, így a latin kimaradt, mert a biológia és a fizika mégis csak fontosabb volt. A felvételim is jól sikerült, de nem az ősszel induló szemeszterre, hanem ún. dátum nélküli előfelvételivel vettek fel. Ez azt jelentette, hogy mentesülök ugyan egy esetleges újabb felvételi eljárástól, de a felvételi bizottság döntésétől függően egy vagy két évig dolgoznom kell az egészségügyben és lehetőleg betegágy mellett.
- Tudatos volt a választásod, hogy az egyetemi tanulmányaid megkezdéséig a Semmelweis Egyetem Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikáján dolgozz?
- Abszolút tudatos volt. Mint említettem engem ez a terület rabul ejtett, mindenképpen fül-orr-gégészeten akartam dolgozni. Az egyetemi évek alatt hétvégenként éjszakás nővér voltam a klinikán, az utolsó egyetemi években pedig a műtőben már nappal is besegítettem néha, műtőssegédként. Mindezt természetesen társadalmi munkában (hogy a fiatalabbak is megértsék ez ellenszolgáltatás nélküli munkát jelent). Ötödéves koromban a professzor úr megkérdezte tőlem: „Maga ezt miért csinálja?” Azt feleltem: hogy:”Állásért, professzor úr!”.
- Az egyetem előtti klinikai munka mennyire volt hasznos számodra?
- A választott szakirány már adott volt, de a gyakorlati érzékemet a klinikai munka fejlesztette, és ez nagy előny volt a klinikai tanulmányokban és a képzés gyakorlati szakaszában.
- A rendszeresen ügyeletet adó, műtétek tucatjait végző fiatal orvosnak hogyan maradt ideje és ereje a gyereknevelés és a családi teendők mellett továbbképzésekre, oktatásra és kutatásokra?
- Ebben nagy szerepe volt férjemnek, aki átvállalta a mindennapi bevásárlást és a gyereknevelés, a háztartási munka jelentős részét is.
- A professzori címhez az oktatási tevékenység mellett milyen egyéb feltételek szükségesek?
- Nagyon sok kritériumnak kell megfelelni, nagyszámú oktatási óra mellett a PhD képzés sikeressége is latba esik, itt a tudományos kutatás és a felsőfokú oktatás számára készítjük fel a hallgatókat, de természetesen a kutatási tevékenység és annak eredményessége is szükséges, hiszen objektív mérőszámokat vizsgál a bizottság, pl. a közlemények, a szakcikkek számát és az idézettséget is mérik. A hosszú lajstrom és a részletes feltételek a magyar akkreditációs bizottság honlapján olvashatók. A több lépcsős bizottsági szűrés során átszámolják, ellenőrzik az adatokat, hogy biztosan meglegyen a továbbterjesztést biztosító eredmény. A tudományos teljesítmény elérhető felsőhatára a jelenleg hatályos rendszer szerint maximum 200 pont, de csak 160 pont felett támogat a bizottság, 160 alatt pedig elutasítja a pályázatot.
- A Semmelweis Egyetemen nemzetközi a hallgatóság, hogyan történik a külföldi diákok oktatása és vizsgáztatása?
- Angol és magyar nyelven oktatok 1998 óta. 2000 óta pedig vizsgáztatok is. Idegen nyelven elsősorban a klinikai gyakorlatok idején nehezebb az oktatás, mint magyar nyelven, mivel a betegek többsége nem beszél angolul, tehát a vizsgálatok, a vizitek során a betegek által elmondott dolgokat azonnal tolmácsolni kell. És akkor még nem beszélek a különböző akcentusokról, az angol nyelvű kommunikációban a gyakran fejtörést okozó nyelvjárásokról. (indiai, kínai, stb.).
- Szakcikkeid, kutatási eredményeid, a külföldi konferenciákon angol nyelven tartott előadásaid alapján, olyan nemzetközi ismertségre tettél szert, hogy kilenc évvel ezelőtt téged választottak a Nemzetközi Neurootológiai és Equilibriometriai Társaság elnökének. A laikusoknak mit lehet, vagy inkább mit kell tudnia erről a társaságról, és milyen feladatokkal jár ez a kihívás?
- Ez egy szédüléssel, és egyensúlyrendszeri vizsgálatokkal foglalkozó társaság, mely Németországban alakult 1974-ben, és amelynek a székhelye 2014-ben áttelepült Magyarországra. Évente tartunk konferenciát a tudományág nemzetközi eredményeinek ismertetése érdekében a társaság tagjainak. Ezek megrendezése komoly szervező munkát igényel, hiszen a világ minden tájáról érkeznek a résztvevők. Mióta Budapest a Társaság székhelye a páros években itt szervezzük meg a nemzetközi kongresszust, páratlan években pedig a nálunk eldöntött helyen, mindig más, kiemelkedő, vagy új típusú tudományos eredményeket felmutató egyetemek országaiban. Így a társaság tagjaként jártam már Németországban, Portugáliában, Lengyelországban, Franciaországban, majd már a Társaság elnökeként Dél-Amerikában, Indiában, Japánban, Szerbiában, és Ukrajnában is.
- A doktorrá avatásod és a professzori kinevezésed között, hogyan alakult a pályád? Az előmeneteleket általános vélemények szerint befolyásoló nő – férfi problematikáról milyen tapasztalataid vannak?
- Azt gondolom, hogy a pályám töretlen volt. A szakvizsga utáni tanársegédi kinevezés után jött a második, harmadik szakvizsga, majd a tudományos fokozat (PhD) megszerzése, az adjunktusi, később a docensi kinevezés. A műtétes szakmákban általában férfi túlsúly van. A Fül-orr-gégészeten belül azonban sikerült megtalálnom azt a területet, amelyben elsősorban nem a műtéti kezelés az elsődleges. Ezt a területet viszonylag kevesen szeretik, így soha nem találkoztam féltékenységgel, intrikával a férfi kollégáim részéről. Azt gondolom, hogy nőként is meg lehet találni egy szakterületen belül azt a speciális pályát, amelyen kiteljesedhet az ember.
- Fiatal házasként költöztetek Budapestről Dunakeszire, hogy hatott rád a környezetváltozás?
- Szeretem Dunakeszit, soha nem bántam meg, sőt örülök, hogy ideköltöztünk. Általában munkába menet tervezem meg az aznapi teendőimet, hazafelé pedig a kocsiban pihenek, engem a vezetés szinte felfrissít. Nagyon szeretek itt élni. A közvetlen környezetünk folyamatosan épül, szépül. A fák megnőttek, ma már igazi zöldövezet van a házunk körül. Az elhanyagolt Dunapartból pedig, igazi „Keszi Riviéra” lett, fantasztikus katonadombi programokkal. Nem is beszélve a Duna-parti éttermekből nyíló kilátásról, amit a budapesti barátaink is mindig megcsodálnak.
- A jelentős fizikai és szellemi terhelés mellett mivel tartod szinten a kondíciódat?
- A munkanapot reggel 6 órakor az uszodában kezdem. A 45 perc úszás felélénkít, relaxál, és jó társaság is van, a „reggeli úszók” közössége.
- Végül arra kérlek, oszd meg velünk a jövőre vonatkozó céljaidat, terveidet.
- Egyelőre még nem gondoltam át, most örülök a professzori kinevezésnek, mely mögött 47 év munka van. A közeljövőben még vár rám egy tankönyvfejezet megírása, és persze a rengeteg beteg…
Köszönöm az interjút.
Egy kanadai újságíró, Herbert Newton Casson monda egyszer, hogy: „Hasznos életcélt találni és azt kitartóan megvalósítani – ez az egyik titka minden olyan életnek, amelyet érdemes megélni.”
Nos, én biztosra veszem, hogy dr. Szirmai Ágnes professzor asszony, ezt a hasznos életcélt megtalálta, mert önzetlensége, segítőkészsége, elhivatottsága, tudományos eredményei, egyszóval az élete, mindannyiunk számára példaértékű lehet.
dr. Végh Lajos
***
Dunakeszi Város Önkormányzata polgármestereként mindig büszkeséggel tölt el, amikor újabb és újabb jeles polgárról szerzek értesülést! Először is, hadd gratuláljak én is dr. Szirmai Ágnesnek a kinevezéshez és ahhoz a szakmai teljesítményhez, amit pályafutása alatt véghez vitt. A mai egészségügyi helyzetben pedig külön öröm, hogy Dunakeszi ilyen nagyszerű szakemberekkel tud hozzájárulni a magyarok gyógyításához.
Dióssi Csaba polgármester
