Hosszan tartó súlyos betegség után, szeptember 15-én elhunyt Kecskeméthy Géza, Dunakeszi korábbi polgármestere, aki 13 éven át, 1997 és 2010 között vezette a várost! Erdész Zoltán -, aki ezen idő alatt alpolgármestere volt Kecskeméthy Gézának – a család egyetértésével szerda estére közös gyertyagyújtást szervezett a város Kegyeleti parkjába, ahol az ő megnyitó gondolatai után dr. Tuzson Bence igazságügyi miniszter, egykori ügyvédként, atyai jó barátként méltatta a néhai polgármestert. Kovács László gyermekkori barátként, az akkori képviselő-testület többséget adó lokálpatrióta frakcióvezetőjeként emlékezett meg Kecskeméthy Géza városépítő tevékenységéről.
A megemlékezésen lerótta kegyeletét Dióssi Csaba polgármester is, aki elődje halálhíre után közösségi oldalán – többek között – így emlékezett meg Kecskeméthy Gézáról: ”10 évet dolgoztunk együtt. Sokat tanultam tőle, amik segítették a munkám. Köszönjük mindazt, amit Dunakesziért tettél! Nyugodj békében, Géza!”
A ma esti közös gyertyagyújtás előtt Erdész Zoltán megrázóan szép szavakkal emlékezett meg egykori mentoráról, vezetőjéről, akitől a közel másfél évtized alatt együtt végzett munka során egy életre szóló bölcsességet kapott.
– Talán 10-15 évvel ezelőtt Géza azt mondta nekem: ”Zoli nagyon vigyázzál a gyerekkori barátaidra, mert az idő előrehaladtával egyre csak veszítesz belőlük. Végignézve az önök sokaságán, azt kell mondanom, hogy Géza jól sáfárkodott, mert rengetegen eljöttek, hogy végső búcsút vegyenek tőle.”
Köszönetet mondott a Kecskeméthy családnak, lányuknak, a jelenlévő Kecskeméthy Zsuzsannának, akik hozzájárultak, hogy a város polgárai, tisztelői, barátai nyilvánosan elbúcsúzhassanak Dunakeszi egykori polgármesterétől. Köszönetét fejezte ki Dióssi Csaba polgármesternek, aki támogatta a megemlékezést és biztosította a helyszínt. Hálával a hangjában szólt a Dunakeszi Vegyeskarról és Gyombolai Bálint karnagyról, akik önzetlenül működtek közre a megemlékezésen.
Erdész Zoltán szívhez szóló szavakkal emlékezett meg Kecskeméthy Géza emberi gesztusairól, segítőkészségéről, városvezetői bölcsességéről, alkotó kreativitásáról. „Kiváló kollégám, mentorom, tanítóm és barátom is volt egyben. Embersége, türelme és barátságos jelleme miatt mindig is szeretettel és tisztelettel gondoltam rá, elvesztése mély fájdalom mindannyiunk számára” – fogalmazott Erdész Zoltán.
„Nagyon megrázott Géza halálhíre, azóta nap mint nap előttem van az őt jellemző kép, a kis kalapjában, a jellegzetes járásával, és eszembe jut – ahogy Zoli is mondta – kreatív gondolkodása, tárgyalási technikája. Ügyvédjelölt voltam, amikor megismertem, később ügyvédként Gézának köszönhetően az önkormányzat volt az első ügyfelem” – emlékezett ismeretségük kezdetére Tuzson Bence.
Az igazságügyi miniszter így folytatta emlékező beszédét: „Ügyvédi pályafutásom alatt nagyon sokat tanultam Gézától, aki – nyugodtan mondhatom – mentorom és atyai jó barátom volt. Egy város életében vannak olyan emberek, akik meghatározóak, akik egy korszakot határoznak meg. Ilyen ember volt Kecskeméthy Géza, mint polgármester, aki letette az alapokat ahhoz, hogy a későbbiekben nagyobb léptekkel fejlődhessen Dunakeszi” – hangzottak Tuzson Bence szavai a Kegyeleti parkban.
Kovács László a gyermekkori baráttól, a későbbi alpolgármestertől, az 1997-től Dunakeszit polgármesterként irányító Kecskeméthy Gézától búcsúzott. Felidézte a grundon átélt közös élményeiket, majd pár évtizedet haladva az időben, szólt arról is, hogy 1977-ben városi rangot elnyert Dunakeszi csak lélekszámában volt város, hiányos volt az infrastruktúra hálózata, poros, kátyús utcák jellemezték. Az igazi fordulatot, a fejlődés irányába az első meghatározó lépést 1997-ben tették meg, amikor Kecskeméthy Géza lett a polgármester – ismertette az egykori lokálpatrióta frakció vezetője.
Kovács László beszéde igazi korrajz volt, melyben felvázolta, hogyan kezdték el Dunakeszi csatornahálózatának kiépítését, az utcák aszfaltozását. „Politikai ellenszélben volt az önkormányzat, de Géza határozottságával, mérnöki precizitásával, előrelátásával belevágtunk… Öt év alatt 162 utca kapott szilárdburkolatot, ami nemcsak Magyarországon, de Európában is egyedülálló volt a hasonló nagyságrendű városokban. Óriási léptékű volt a fejlődés – többek között -, felépült a Széchenyi iskola és még számos intézmény, és még hosszasan lehetne sorolni az elért eredményeket.”
Kovács László elismeréssel beszélt Kecskeméthy Géza utódairól, akik még nagyobb intenzitással fejlesztik, építik a várost, olyan nagyszerű létesítményekkel gazdagítják Dunakeszit, mint például az épülő diáknegyed. „Drága Gézám, nyugodtan pihenhetsz ott fönt, mert az utódok még intenzívebben végzik a munkájukat” – mondta elcsukló hangon, aki azt kérte a gyászolóktól, hogy mondjanak el egy közös imát Kecskeméthy Géza lelki üdvéért.
A gyászolók sokasága egy-egy mécsessel rótta le kegyeletét Kecskeméthy Géza portréjánál a Gólya szobor mellett.
Kecskeméthy Gézát, Dunakeszi egykori polgármesterét, díszpolgárát szűk családi körben helyezik örök nyugalomra.
Vetési Imre
Fotó: Ligeti Edina
