Mint ahogy már arról beszámoltunk, idén az U18-as fiú csapatunk az utolsó forduló eredményétől függetlenül, veretlenül nyerte meg a bajnokságot és ezzel megszerezte a jogosultságot arra, hogy jövőre az első osztályban indulhasson.
A keleti csoport másodosztályában indult a csapat. A tavalyi U16- os korosztály bajnoki címe, valamint a serdülők helyezése után az együtt tartott, remek képességű játékosokból álló csapat tovább erősödött három játékossal. Az első fordulótól kezdve, a saját célkitűzés volt megnyerni a serdülő korosztályt. A csapat szót kiemelném, mert sokszor ez volt az erősségük, hogy egymást segítve hozták sorra a győzelmeket.
Milyen célokkal vágtatok neki a szezonnak?
Galbos Áron: A tavalyi eredmények alapján a dobogós helyezéseket tűztük ki. Egy-két forduló elteltével már nagyjából láttuk a saját csapatunk és ellenfeleink erejét is, ekkor kezdtünk el abban reménykedni, hogy akár az első hely is megszerezhető a szezon végén.
Volt-e sérülés, vagy bármi ami hátráltatta a munkátokat?
Galbos Áron: Ami többször fejtörést okozott, hogy az U18-as csapat több tagja is képességei alapján már megállta volna a helyét az U20-as csapatban is, azonban a szabály szerint fordulónként csak 4 játékos játszhat fel. Ezeket nehéz volt össze logisztikázni, hogy melyik fordulóban melyik korosztályra fektessünk nagyobb hangsúlyt.
Egy komolyabb és több kisebb sérülés volt a szezon folyamán. Ábrahám Márton a Kiskunhalas elleni áprilisi mérkőzésen szenvedett keresztszalag szakadást, pont a legfontosabb, Gödöllő elleni hazai mérkőzés előtt. Pótlását úgy gondolom, hogy meg tudtuk oldani, de biztosan hozzá tudott volna tenni mind a két hátralévő mérkőzéshez.
Volt-e valaki, aki kiemelkedően teljesített a szezonban?
Galbos Áron: A csapatkapitány Dobák Tamás lőtte legtöbb gólunkat (141), emellett minden mérkőzésen és szinte minden edzésen részt vett, ezért őt mindenképp kiemelném. Mögötte Polányi Márk 126 gólja és Helembai Hunor (74) is kiemelkedő, valamint Fodor Levente kapusunk fontos védéseivel meghatározó szerepet töltött be a csapatban. Mellettük a tavaly érkezett 2005-ös születésű “rutinosabb” játékosok Pap Martin, Lakatos János és Máté Barnabás góljaik mellett védekezésben segítettek sokat a győzelmek megszerzésében.
Kik segítették a csapat munkáját?
Galbos Áron: A csapat munkáját Kántor Anikó edzőként, Kovács Andrea gyúróként segítette.
Néhány statisztika: 18 fordulón 17 győzelem, mindössze egyetlen döntetlen. 703 lőtt gól, mindössze 419 kapott, plusz 284 gólkülönbség.
Számok, de nézzünk mögéjük.
Dobák Tamás itt is mint az ifiben a csapat irányítója. 141 szerzett góljával a 4. helyen végzett a góllövőlistán. Meg is nyerhette volna ezt az egyéni versenyt is, ha többször választja a támadás befejezéseket és nem inkább remek labdákat osztogat. De képes volt igazi vezérként, a csapat érdekeit priorizálni. Sok szép gólt és gólpasszt köszönhetünk neki.
Polányi Márk kihagyta az első két mérkőzést, mégis 126 gólt dobott 16 fordulóban. Ez meccsenként majdnem 8 gólos átlagot jelent, így ő a második legeredményesebb játékosunk. Csodás átlövéseket, bombagólokat láthattunk tőle, remek passzokat beállósainknak.
Helembai Hunor, szélsőként lett harmadik a hazai góllövőlistán a 74 lőtt góljával, melyek jelentős részét gyors indulásokból szerezte, ami remek helyzet felismerését és biztos ziccer értékesítéseit dícséri.
Lakatos Jani, Pap Martin, Máté Barnabás akik bár ősszel érkeztek hozzánk, olyan gyorsan illeszkedtek be a csapatba, mintha mindig itt lettek volna. Hozzáállásuk, mentalitásuk, példaértékű és sportemberhez méltó. Sokszor félig sérülten, de még betegen is a csapat rendelkezésére álltak. Jani 69 (beálló), Martin 65 (átlövő) és Barni (szélső) 40 gólt vágott. Sokat köszönhettünk a srácoknak ebben a bajnokságban.
A gólok sorrendjében őket Konrád Soós Bálint követi 27 góllal. Bálint a fiatal kora ellenére, helyt állt a serdülők között. Az előbb említett mentalitás, rá is jellemző. Volt, hogy Egerben mérkőzést játszott, majd rohant vissza pár társával együtt az U16-os edzésre. Sőt többször duplázott, mert fejlődni akar!
Őt Godó Gergő követi 24 találattal. Gergő sem hagy ki edzést, tudatos sportoló, igazi csapatember.
A széleken remekül vállalta el a helyzeteket. Sok szép gólt dobott, okosan helyezte lövéseit. Jövőre is számítunk rá!
Bogár Zoli és Baluka Bálint balkezes játékosaink 23, illetve 20 gólig jutottak. Sokszor amikor nem ment középen, segítettek be szélről. Bálint egyre többször tört be és szerzett szép találatokat.
Bán Zalán mondhatni a szezon felénél csöppent a csapatba és 13 mérkőzésen 20 gól dobott, ami igazán szép teljesítmény. Egyre bátrabban játszott és szerzett szemfüles labdákat.
Ábrahám Marci, a nagy visszaterő, aki egy tavalyi sérülést követő műtét után került hozzánk. 8 meccsen 18 gólt dobott. Épp kezdett belejönni, amikor sajnos egy rossz lépést követően megsérült a másik lába. Innen is kívánunk gyors gyógyulást neki, várjuk vissza az ifi csapatba jövőre.
Vasa Bálint remek védekezéssel és 17 góljával járult hozzá a bajnoki címhez. Középső vedőként, igencsak megnehezítette az ellenfelek életét. Az egyik legbiztosabb pont a védekezésben.
Sieferer Robin a szezon elején 7 mérkőzésen 16 gólt dobott. Robin jól lát a pályán, szintén komolyan veszi a sportot, szeret és akar fejlődni, szorgalmas. Jövőre mindenképp számítunk a játékára.
Zsidi Farkas Samu, aki mindössze azért nem játszott csak 5 mérkőzést (14gól), mert beálló poszton már volt két játékos a csapatban. Samu az utolsó fordulóban Lajosmizsén egy félidő alatt 9 gólt dobott. Ezzel bebizonyította, hogy méltó, átvenni jövőre Janitól a beálló szerepét.
Komlósi Kristóf sajnos kénytelen volt befejezni az idei évet egy nem várt esemény miatt. Kristóf egy nagyon tehetséges játékos, aki remekül lát a pályán. 8 góllal segítette csapatunkat mindössze 6 meccs alatt. Kristóf! Visszavárunk!
Végezetül, de nem utolsó sorban kapusaink. Első számú serdülő kapusunk, Fodor Levente, akinek nagy szerepe volt abban, hogy a mi csapatunk kapta a legkevesebb gólt a bajnokságban. Nagyon sokszor segítette a csapatát remek védéseivel, pontos indításival. Az utolsó hazai mérkőzésen, döntő fontosságú 7-es védésére, sokáig emlékezhetünk. Visszás Csabi, aki labdarúgó múltjával érkezett hozzánk, időről időre sokat fejlődött és bebizonyította, hogy beleillik a csapatba. Szezon végén sajnos mégis a focit választotta. Sajnáljuk, és ha hiányozni kezd a kézilabda, bármikor szívesen látunk. Leszicskov Zsombor az U16 kapusa sokszor jól szállt be a mérkőzésekbe, többször sikerült hetest fognia. Különösen sokat segített amikor serdülő után ifi meccs következett és szükség volt Levi pihentetésére.
Még egyszer gratulálok a fiúknak! Amikor nem ment annyira a játék, a szünetekben képesek voltak saját maguk felrázására. Nem tévesztették soha szem elől a célt, amit még szeptemberben kitűztek maguk elé. A dunakeszi kézilabda élet legnagyobb sikerként könyvelhetjük el az első osztályba jutásukat.
Somfai Krisztina
