A Bárdos Lajos Társaság megalakulásának 35. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen díszoklevelet vehettek át a zeneszerző emlékének szeretetteljes ápolásáért a Dunakeszi Bárdos Lajos Általános Iskola egykori és jelenlegi vezetői: Szakáll Lászlóné, Horváthné Szentléleki Katalin és Mihály Gyuláné.
Köszöntőt mondott Sapszon Ferenc Kossuth-díjas karnagy, fellépett a kecskeméti Kodály Zoltán Kórusiskola Laudate Gyermekkórusa, valamint az Alsóerdősori Bárdos Iskola kórusa. Az elismerő okleveleket Bárdos Ágota adta át. Ez alkalomból megjelent egy emlékkönyv, amelynek szerzője Dr. Márkusné Natter-Nád Klára.
Az évforduló kapcsán kerestem fel Szakáll Lászlónét otthonában. A közvetlen hangulatú beszélgetés során arról kérdeztem Lujzi nénit, miért esett a választása pont Bárdos Lajosra, amikor az egykori 3. számú Általános Iskola névfelvételén gondolkodtak?
„Iskolánkban 1971-ben indult el a Kodály Zoltán koncepciójára épülő ének-zene tagozat. A zene szeretete meghatározta mindennapjainkat. A kóruspróbák, házi bemutatók, fellépések, városi és országos versenyek sora egyre nőtt. Az együtt éneklés, zenélés gyerekekre gyakorolt pozitív hatása számos területen kimutathatóvá vált. Jobban fejlődött koncentrációs készségük, helyesírásuk, kifejezési készségük, esztétikai érzékük és ami a legfontosabb a közösségi érzésük, az összetartozás érzése. A hét minden napján tartottunk énekórát, melyen számos Bárdos Lajos által írt darabbal is foglalkoztunk, így, mikor 1986-ban meghalt Bárdos Lajos, egyértelművé vált számunkra, hogy a rendkívüli tanáregyéniség, zeneszerző, karnagy, népdalgyűjtő és nem utolsó sorban példamutató családapa nevét fogja felvenni iskolánk. A tantestület támogatta az ötletet és a Bárdos család is áldását adta. 1989. május 20-án – az országban elsőként – intézményünk ünnepélyes keretek között felvette Bárdos Lajos nevét. Az iskola sportpályáján 1350 tanuló a Himnusz után Bárdos gyűjtötte népdalcsokrot énekelt. Sellei Zoltán előadóművész és Lukin László, az 1987-ben alakult Bárdos Lajos Társaság főtitkára köszöntő beszédet mondott. A MÁV Járműjavító Üzem igazgatója, Varga Lajos átadta az általuk adományozott Bárdos zászlót. Fantasztikus ünnepség volt” – mesélte Lujzi néni büszkeséggel csillogó szemekkel, majd a Bárdos Lajos Társaság történetéről és tevékenységéről mondott pár gondolatot.
„Bárdos Lajos 1986. november 18-án bekövetkezett halála után tanítványai, tisztelői alapították meg. Fő célkitűzésük a zeneszerző, karnagy, tanár, zenetudós életművének ápolása, a nevét viselő kórusok és iskolák összefogása, szakmai támogatása. Kórustalálkozókat szerveznek, könyveket adnak ki, folyóiratokban publikálnak. Én még a mai napig az egyesület tagja vagyok” – mutatta meg Lujzi néni a tagsági igazolványát.
A beszélgetés végén közösen elevenítettük fel a városi karácsonyi hangverseny semmihez sem fogható hangulatát, ahol az összes iskola valamennyi kórusa együtt énekelte Lujzi néni vezetésével a Glória szálljon a mennybe fel… kezdetű dalt. „Akkor még Dunakeszi éneklő város volt. Minden iskolának volt kórusa, melybe kiváltság volt bekerülni, s a gyerekek és felnőttek időt és energiát nem kímélve vettek részt a próbákon, fellépéseken, hangversenyeken. A tűznek nem szabad kialudni!” – idézte a Bárdos Társaság mottóját kissé keserédesen Lujzi néni. A kodályi tűznek tovább kell lobognia!
Balogh Edit
