44/144, azaz a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában működő Iskolagaléria rövid története számokban kifejezve. A Duna-parti lakótelep szívében felépült 4. sz. Általános Iskola alapító igazgatója, Kollár Albin az iskola megnyitását követő évben, 1979-ben – Magyarországon harmadikként – iskolagalériát hozott létre az új épületben.
Innen számítódik a Dunakeszi Iskolagaléria működése. A jövőépítő kalandban Harangozó Katalin rajztanár lett együttgondolkodó kollégája. A kedvező adottságokkal rendelkező, kiállítótérnek is beillő aulában otthonra lelt galéria azóta megszakítás nélkül, évenként három-négy képzőművészeti tárlat megnyitásával gazdagítja a lakótelep és a város kulturális életét. Sok minden megváltozott a 44 év alatt, de a kiállítások pedagógiai értéke, hangulata, közösségteremtő ereje, a művészetkedvelő közönség hűsége és szeretete változatlan. Az ötvenedik, majd a századik tárlat megnyitása után a Kollár Albin igazgató kiadásában megjelentetett kötetek képekkel, adatokkal és Losonci Miklós művészettörténész elemzéseivel dokumentálják a jelen- és az utókor számára a Dunakeszi Iskolagaléria krónikáját.
Salamon György Földszint című kiállítása a 44. évben megnyílt 144. tárlat. A kiállított képek fogadtatása meglepően lelkes és örömteli volt, mint ahogy Nyíri Márton alpolgármester megnyitó beszéde is. A „kisképzős” alkotói múlttal, művészettörténeti ismeretekkel, értő szemmel és érzékeny lélekkel rendelkező rajztanár, Nyíri Márton képről-képre vezette hallgatósága tekintetét, szakmai értelmezést adva a látottaknak és bizonyítékát annak, miért nagyszerű festő Salamon György, aki a környezetében létező leghétköznapibb látványból képes szívet melengető esztétikai élményt varázsolni a többségében pasztell képein a hasogatásra váró farakásnak, a csöpögtető tálcára helyezett edényeknek, az előszoba fogasán lógó átmeneti kabátoknak, az évszakonként más arcát mutató tájnak. Ismerős helyszínekkel is találkozunk a festmények sorában. Felsőtabán, valamint a régi piactér fölé magasodó Szent Mihály templom tornyai Dunakeszi városképének karakteres részletei.
A Rákosmentén élő művész rövid ideig Dunakeszin lakott, emlékeket, barátságokat, ismeretségeket őriz városunkról. A több évtizedes iskolagalériás hagyomány szerint az ünnepélyes megnyitók része az ének, a zene, sőt néha a tánc. A péntek esti megnyitón Kárpáti Zoltánné igazgatónő a megszokottnál hosszabban konferálta föl az est zenei szereplőit, hiszen a két végzős diákunk komolyzenei tanulmányaik megkezdésére készül.
Bangó Géza és Oroszki Tamás szeptembertől a „Bartók Konziban”, azaz a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Gyakorlóiskolájában folytatja zenei tanulmányait, öregbítve a Dunakeszi Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolának és művésztanárainak, Dr. Domoszlai Erzsébetnek és Dobai Szabolcsnak a hírnevét. Gézu hegedűn játszott, Tomi zongorán kísérte. Mozart G-dúr hegedűversenyének I. tételét adták elő koncerttermi hangulatot és színvonalat varázsolva, mintegy búcsúként a Somogyi György festményeivel felékesített aulába. A fiúk szelíd örömmel fogadták a dunakeszi közönség büszkeségtől és szeretettől erősebben zúgó vastapsát, amelyből jutott a színpadra szólított szüleiknek is, akik példaképei lehetnek a gyermekeiket jól menedzselő családoknak.
A megnyitót követően, mint 44 éve mindig, beszélgető csoportok, egymást felfedező ismerősök, a képeket elmélyülten nézegető-elemző párosok, a művészt faggató kíváncsiskodók, a fogadás termében megpihenő látogatók barátságos duruzsolása tette otthonossá a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskola két hétre Iskolagalériává átlényegült auláját.
A tárlat 2023. május 19-től június 2-ig tekinthető meg, munkanapokon 8-18 óráig.
Harangozó Katalin, a kiállítás rendezője
Fotó: Enyedi Lajos
