Minden a tervek szerint – Suhajda Szilárd a korábban megfogalmazott stratégia szerint május 13-án sikeresen elérte a Mount Everest Genfi-sarkantyú nevezetű pontját, ezzel érintve a 7900 méteres magasságot. A harmadik, egyben utolsó, akklimatizációs köre kulcsfontosságú volt a csúcsmászás megkezdése előtt.
Suhajda Szilárd május 9-én éjszaka indult az alaptáborból, ahonnan egyből a 2-es magaslati táborig (6400 méter) mászott, azonban a rendkívül szeles időjárás miatt egy éjszakára leköltözött az 1-es táborba, ahol elviselhetőbbek voltak a körülmények: 6000 méteren így volt esélye a pihenésre is.
Nem ez az első alkalom, hogy változtatni kellett a terveken. A Mount Everest nem adja magát könnyen az idei tavaszi szezonban: a második akklimatizációs köre során „mindössze” 6870 méterig jutott, ugyanis a 2-es és 3-as táborok között olyan szélsőséges időjárási körülmények uralkodtak, hogy fagyási sérülésektől tartva végül a leereszkedés mellett döntött.
„Egy darabig morfondíroztam az egyik standpontnál (a jégcsavarok bombabiztos pontokat jelentenek a sziklakemény jégben), majd döntöttem: mehetnék tovább, de egyrészt már a következő 2-300 méteren fagyási sérüléseket szenvedek el, de mire a legmacerásabb táborhelyen (meredek jég és hó) sikerül sátrat állítanom (egyáltalán sátorhelyet kialakítanom), addig biztosan megfagyok! Ez több órás folyamat ilyen terepen. Mindent mérlegelnem kell! Kozkáztatom a fagyási sérüléseket és így az egész expedíciót, vagy amilyen gyorsan csak tudok, visszaereszkedek? A helyzet egyértelmű. Kesztyűm köré tekerem a szabad kötélszálat és futólépésben szállok alá a kavargó őrületbe! Ennek a fele sem tréfa!”
Ezúttal végül szerencséje volt, bár a 2-es tábor elérésekor – a hegyen tartózkodó más expedíciók beszámolói szerint – legalább 80-90 km/h-s szél uralkodott ebben a magassági zónában, elpusztítva és megrongálva a tábor jelentős részét.
A viszontagságos napokat követően a hegymászó kitartását siker koronázta: az időjárás kedvezőre fordulásával érte el a 3-as magaslati tábort – itt már 7000 méter fölött éjszakázott –, majd másnap egészen a 7900 méteren lévő Genfi-sarkantyúig mászott. Akklimatizációs céllal ezen magasság elérése volt Suhajda Szilárd eredeti célja. Itt újabb tábort nem épített ki, csak érintette a magasságot. Az alaptáborba május 14-én ért vissza.
„7900 méteren, a Déli-nyereg peremén, az Everest csúcsa karnyújtásnyira tűnik. Földünk legmagasabb pontja hirtelen elérhetővé, kézzel foghatóvá válik, holott innen még térben és időben is nagyon messze van! Az oxigénes mászók, egyetlen akklimatizációs körüket követően, már csúcsmászásra indulnak. Ahol én most lassú léptekkel haladok, ők már rég palackot használnak. Felszerelésüket serpa teherhordók cipelik. Nekem a harmadik köröm ez, de most vissza kell ereszkednem egészen az alaptáborig, ott regenerálódni, pihenni, újabb adag felszerelést összekészíteni a csúcsmászáshoz, majd kivárni egy tökéletes időjárás ablakot! Majdnem olyan, mintha mindig újra elölről és elölről kellene kezdenem. És most jön a legnehezebb.”
Harmadik akklimatizációs körével Szilárd készen áll a csúcsmászásra. A hegymászó néhány nap pihenést követően – egy megfelelő időjárási ablak elérkeztével – elindulhat Földünk legmagasabb pontjára, hogy a magyarok közül elsőként, oxigénpalack használata és teherhordók alkalmazása nélkül érjen fel a Mount Everest 8848 méteres csúcsára. Most minden szem rá szegeződik, hiszen amennyiben a Kyocera Everest Expedíció 2023 során Suhajda Szilárd sikerrel jár, akkor nemcsak hegymászószakmai szempontból, hanem nemzeti szinten is sporttörténelmet írhat. A Mount Everest palack nélküli megmászása nemzetközi szinten is kiemelkedő és elismert teljesítmény.
