Elkészült a Dunakeszi Református Egyházközség történetét feldolgozó könyv, melyet Varga István József presbiter írt nyolcévnyi kutatómunka során. A kötet címe: Folyóvíz mellé ültetett fa.
A könyvbemutatón a templomot megtöltötte a közel százfőnyi érdeklődő. Dr. Pál Lajos presbiter volt a bemutató házigazdája, ő kérte fel első hozzászólásra Dr. Kodácsy Tamást, az egyházközség lelkipásztorát. A lelkész a kötet címére utalva a Bibliából idézte Jeremiás próféta könyvéből a 17. rész 8. versét: „Mert olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyóig ereszti gyökereit, és nem fél, ha eljön a hőség, lombja üde zöld marad. Száraz esztendőben sincs gondja, szüntelenül termi gyümölcsét.”
Elmondta, hogy a gyülekezet túlélt világháborúkat, a kommunizmust, külső nyomást, mert a folyóvíz mellé ültetett fa a gyökerein keresztül reménységet tudott adni: a megmaradás záloga volt. „Mindig volt valaki, aki életet tudott adni: rügyezett, zöldellt a fa.” Reménység a jövőre nézve, hogy Jézus Krisztus a mi őriző pásztorunk: „Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” Jn 7,38.
A lelkész után Dr. Tuzson Bence kormányzati államtitkár, országgyűlési képviselő szólt a gyülekezethez. Fontosnak tartja, hogy a közös élmények, tapasztalások, ezek megélése legyen egy közösség összetartó ereje. Az emberek ma buborékokban élnek, s nagy szerepük van az egyházi közösségeknek abban, hogy feltörjük e buborékokat. A stabil, keresztyén alap hosszú távon, viharok közepette is megőrzi az értékeket. „A következő 100 évre az alapokat István letette.” Erős közösségek nélkül nincs erős város, vármegye, ország.
Államtitkár úr után Dióssi Csaba Dunakeszi Város polgármestere kapott szót. „Nagyon fontos megismernünk az eredetet, a történetet, mert ezek ismeretében tudunk a jelenben két lábon állni a földön és bízhatunk a reményteli jövőben.” Felidézte első látogatását gyülekezetünkben, amikor 2007. augusztus 20-án, mint alpolgármester vett részt a városi ünnepségen. Rácsodálkozott, hogy mennyi ismerős arcot látott a református közösségben. A városnak szüksége van ilyen erős bástyákra, összetartó, lokálpatrióta közösségekre.
Dr. Lányi Gábor János, a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi docense méltatta a kötet jelentőségét. Esszenciális mű, értékes adalék, kiegészítő, színesítő az egész egyház történetét tekintve; mint egy cseppben a tenger – mondta. A gyülekezeteknek szimbiózisban kell élnie az egyházzal, a magyar világgal. „István bárdolatlan leplezetlenséggel adja elő a történéseket.” A folyóvíz mellé ültetett fáról a másik református mondás, a „teher alatt nő a pálma” jutott az egyháztörténész eszébe. A könyvből sokszor amolyan „végidő érzés” sugárzik: nincs felállás, nem lehet növekedés, de a növekedés lehetősége a teher alatt is ott van. „Az emberi gyengeség mögött ott van az Isten kegyelme, megtartó ereje és az ebből fakadó reménység is.” Ajánlja a könyvet azoknak is, akik nem az egyház, a gyülekezet tagjai, a rendkívül érdekes és gazdag képanyag, dokumentumok és a korok nyelvezete, stílusa miatt is.
Dr. Kerekes Dóra, a Révész István Helytörténeti Gyűjtemény vezetője, a kötet szerkesztője szólt. A történész azzal a kérdéssel kezdte, hogy van-e jogosultsága a gyülekezettörténet-írásnak a mai világban? Szerinte a motiváció dönti el, hogy ki írja meg egy-egy gyülekezet történetét. „István kezdetben abszolút laikusként állt neki annak, hogy megírja a dunakeszi reformátusok történetét, azonban, mivel nagyon szorgalmas, másrészt, ahogy a kötettel haladt előre és írta a közleményeket a Helytörténeti Szemle részére, beletanult a történetírás módszertanába, elsajátított egy csomó dolgot, amiért más egyetemre jár”. Így most egy impozáns, aprólékos munkával készült könyvet foghatunk a kezünkbe, melynek nagyon jó alapja a gyülekezeti iratanyag, a presbiteri jegyzőkönyvek forráscsoportja. A helytörténetírás kell, hogy a köztörténet számára is adjon építőköveket, legyen híd a dunakeszi reformátusok, a nem helyi reformátusok, a helyi nem reformátusok, a dunakeszi lakosok között; legyen jelen és jövőformáló írás.
Pál Lajos köszönetet mondott az újra létrejött gyülekezeti kórus szolgálatáért, Bojtor Noémi vezetésével. Megköszönte előző lelkészünk, Szőke Attila Istvánnak adott bizalmát a kutatáshoz, az íráshoz, a kapott tálentummal való eredményes sáfárkodáshoz. Lőrincz Róbert, a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár vezetőjének is a gyülekezet háláját fejezte ki a kötet lektorálásáért és azért, hogy a Helytörténeti Szemlében folyamatosan megjelenteti István közleményeit. Végül Dr. Frank Ádámnak, az ORAC Kiadó vezetőjének mondott köszönetet a kötet előkészítő- és nyomdai munkáiért.
Végül a szerzőt, Varga István József presbitert hívta a gyülekezet elé. „Azért írtam könyvet, hogy ne kelljen ilyen sok ember előtt beszélnem” – kezdte elfogódottan István. Elmondta, hogy milyen hálás a református közösségnek, hogy húsz évvel ezelőtt befogadták ebbe a közösségbe, családba.
Beszélt a kötet címéről is: eredetileg a gyülekezet jelmondatát választották: „Szolgáljatok az ÚRnak örömmel” (Zsoltárok könyve 100,2), de ezzel a címmel már jelent meg könyv. István reménye szerint a Szentlélektől kapta a végső címet. A gyülekezet missziói célkitűzése eddig a ” gyökeret verni a futóhomokon”, a „katolikus tengerben” volt és mivel ez a cél teljesült az elmúlt 100-150 évben, most hozzon a folyóvíz mellé ültetett fa virágot, lombosodjon, teremjen gyümölcsöt. Ő a Zsoltárok könyvéből idézett (1,3): „Olyan lesz, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét, és nem hervad el a lombja. Minden sikerül, amit tesz.”
A borítón a templom 2022-es fotója látható, az 1957-es templomavató ünnepség fekete-fehér fotójának beillesztésével. Ezt gyermekeivel kezdte megterveznim, és az ORAC Kiadó grafikusa készítette el a szép borítót.
A könyvbemutatót követően szeretetvendégség volt a Kirner teremben, ahol a szerző dedikálta a kötetet. A könyv megvásárolható a református egyházközségben és megrendelhető a refdunakeszi.hu/folyoviz címen.
Varga István
Fotó: Ligeti Edina
