Az Atrium Memoriae Aeternae, az Örök Emlékezet Csarnoka emléktáblára, az akadémia arra érdemesült halhatatlanjai közé emelték Dr. Kindler József professzort, Dunakeszi díszpolgárát. Dr. Kindler József 2010-ben hunyt el, élete során számos díjat és elismerést kapott. Most az MTA posthumus elismerésében részesült, a díjat a tudományág nagydoktoraiból álló grémium ítélte meg számára – írja a DunakesziPost.
Az MTA Gazdálkodástudományi Bizottsága ünnepélyes keretek között az MTA dísztermében tartotta meg az eseményt. A professzort Dr. Kerekes Sándor méltatta. Laudációjában elmondta, hogy a professzor különleges pályát futott be, hiszen címeket nemigen osztottak neki, már majdnem 60 éves volt, mire igazán elismerték munkáját. Kiemelte, hogy elméletei, iskolája máig meghatározó jelentőségű.
„MINDIG OTT VOLT, AMIKOR AZ ÜTÉSEKET KELLETT FELFOGNI, ÉS MINDIG ELTŰNT, AMIKOR A SIKEREKÉRT BABÉRKOSZORÚT OSZTOGATTAK.”
Dr. Kerekes Sándor Dr. Kindler Józsefről
A díjat lánya, Dr. Gyombolainé Kindler Edit vette át.
Kindler József, a reneszánsz ember
Hosszan sorolhatnánk Dr. Kindler József elismeréseit, ezek közül talán a legfontosabbak: a Budapesti Corvinus Egyetem professor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, a Százak Tanácsának tagja, a Magyar Katolikus Püspöki Kar Iustitia et Pax Bizottság elnökségi tagja. Az Eötvös Loránd-díj, a Szent-Györgyi Albert-díj, a Szilárd Leó-díj, a Justitia Regnorum Fundamentum-díj és más tudományos elismerések és díjak birtokosa, Dunakeszi város díszpolgára. „Sok jelentős tudóst ismerünk, akik tudásukat féltették közkincsé tenni. Címeket ők is szereztek, de iskolákat csak olyan önzetlen tudósok teremthetnek, mint amilyen Kindler professzor volt. Tudását, elméleteit nem röstellte papírra vetni, tanítványai sikerének jobban örült, mint sajátjainak. Szenvedélyek és érzelmek hatották át minden cselekedetét. Igazi társadalomtudós volt, aki nem csupán a tudomány területén, de a civil életben is sokat tett a közért” – vélekednek róla.
Dr. Kindler József 1929. február 9-én született, Budapesten. Kaposvárott szerzett gimnáziumi érettségije után vegyészmérnökként végzett, majd a Budapesti Műszaki Egyetem gazdasági mérnök képzés keretén belül megismerkedett a közgazdaság- és üzemgazdaságtannal, a szervezet- és vezetéselmélet korabeli irányzataival, módszertani hátterével. Hamarosan a Műegyetem Ipari Üzemgazdaságtan Tanszékén kezdett dolgozni, ahonnan 1986-ban Máriás professzor invitálására került át a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (ma Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástudományi Kar) Vállalatgazdasági csoportjához. A tudomány doktora fokozat megszerzése után egyetemi tanárként, majd 2001-től mint emeritus professzor segítette szakmai tudásával egyetemét, ahol a mai napig legendák keringenek egykori előadásairól. Igazi tanár egyéniség volt, latinos műveltségét és szakmai tudását az is bizonyítja, hogy 1999-ben felkérték a PhD-képzés elnökének. Számos alapítványt hozott létre, részt vett a Duna-kör munkájában, alapítója volt az egykori MDF-nek, és elnöke volt a Dunakeszi Konzervgyár Munkástanácsának. Az első országgyűlési választás előtt felkérték, vegyen részt az akkoriban legnagyobb rendszerváltó párt választási programjának megírásában. Szakmai hozzáértését, elméleteit – például a KIPA-módszer – és sokoldalúságát mégis sokan elismerték, számos cím és díj fémjelzi ezt.
Dunakeszi fejlődéséért dolgozott
Tenni akarását mutatja az is, hogy sokrétű feladatai ellenére bekapcsolódott a helyi önkormányzat munkájába. Még a 70-es években egyetemi kollégáival és hallgatóival közösen átfogó igényfelmérést készített a településen lakók körében. A felmérés alapján elkészített elemző tanulmány szolgáltatott alapot több fontos beruházás megvalósulásához Dunakeszin. A választók bizalmából a rendszerváltás után elsőként megalakult helyi képviselő-testület tagja lehetett, amelynek alakuló ülését korelnökként ő vezette. Önzetlenségét, a köz iránti elkötelezettségét bizonyítja, hogy képviselői tiszteletdíját a Nagycsaládosok Egyesületének és a Vöröskereszt helyi szervezetének utalta át. Ezen felül számos család életét segítette adományokkal – természetesen névtelenül.
’56-ban is kiállt az elvei mellett
A megalkuvás nélküli szókimondás, az emberi tisztesség értékeinek következetes képviselője volt ő, amit a hivatalos magyar tudományosság nem mindig nézett jó szemmel. 1956 októberében fegyveres őrként védte a közelgő oroszok elől az újpesti Városházát. A menekülő politikusoktól eltérően ő kitartott, aminek a politikai változások utáni „jutalmaként” az 1963-ban benyújtott kandidátusi értekezését csak 1974-ben engedték megvédeni, valamint a hazai tudományosságtól sem kapta meg méltó elismerését. Kindler Józsefnek a szakmai munkája és a családja mellett a hite is nagyon fontos volt. Hite adta erkölcsét, gerincét, amely – most már mondhatjuk – élete végéig nem hajolt meg, sem a politikai széljárás, sem azok előtt, akik „olcsó” előbbre jutást ígértek a szakmában. Egyházát nem csak személyes hitével, hanem a dunakeszi Szent Mihály-templom egyházközségi képviselő-testületének és a Magyar Katolikus Püspöki Kar Iustitia et Pax Bizottság elnökségi tagjaként is szolgálta.
„A JÓ HARCOT MEGHARCOLTAM, A PÁLYÁT VÉGIGFUTOTTAM, A HITEMET MEGTARTOTTAM”
Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem rektora annak idején így búcsúzott tőle: „Mert szerencsések voltunk mi mindnyájan, akik körülötte lehettünk, mert mi mindnyájan sokat tanulhattunk tőle. Nem csak tudományt, bár abban is kiemelkedőt alkotott, nem csak az oktatás, a hallgató iránti szeretetét. Nem csak az általános műveltség példaértékűen magas fokát, de mindenekelőtt a rendíthetetlen hitet, az egyenes jellemet, a megalkuvás elvetését.”
Forrás: DunakesziPost.hu
