Szent Erzsébet ünnepnapján, a váci Fehérek templomában tartott ünnepi mise keretében átadták az elismeréseket az egyházmegyei karitász idei Szent Erzsébet-díjasainak, miután Marton Zsolt megyéspüspök megáldotta a mise végén szétosztott Szent Erzsébet kenyereket.
A főpásztor azzal a gondolattal kezdte a szentmisét, hogy Erzsébet Magyarország szentje, ugyanakkor európai szent, mondhatni, hogy a szeretetszolgálatnak a szentje, így méltó, hogy a karitászmunkában résztvevők kérjenek az övéhez hasonló áldozatos szívet, hogy túláradó odaadással tudják szolgálni embertársaikat.
A napra rendelt, Lukács evangéliumából való, alkalmasint szociális evangéliumnak is nevezett igehely magyarázatában Marton Zsolt egyebek mellett így fogalmazott:
„Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott, túlcsorduló mértékben mérnek öletekbe. Értjük ezeket a szavakat? Mit jelent ez, hogy jó, tömött, megrázott és túlcsorduló?
Bizonyára értjük és van tapasztalatunk is, hogy amikor egy csomagot, egy segélycsomagot megtöltünk, azt mennyire töltjük meg, beleteszünk néhány dolgot, aztán bekötjük a száját, vagy pedig hát teletesszük, és megrázzuk, hogy oda minél több dolog férjen be, kisámfázzuk, mondjuk népiesen. Talán van olyan emlékünk, amikor mikuláscsomagot kaptunk gyermekkorunkban, hogy az milyen öröm volt, ha a csomag jól tele volt rakva, vagy amikor italból véletlenül többet töltünk, úgy, hogy túlcsordul. Hát Istennek a szeretete az ilyen, amit Jézusban ad nekünk, és Krisztus azt kéri tőlünk, hogy mi is adjunk, segítsünk másokon, és a mennyei atya nekünk ezt sokszorosan visszaadja, túlcsorduló mértékben, tömött, megrázott, bőséges módon. És milyen érdekes Istennek a stílusa, mondhatni azt is, ha így fogalmazunk, hogy milyen tapintatos és szerény velünk, mert nem azt kéri, hogy bőséggel adjunk, hanem hogy adjunk, viszont ő bőségesen ad, ő sokszorosan ad, Istent nem lehet soha felülmúlni a maga nagyvonalúságában. De hát persze lehet kérdezni, hogy mit adjunk, pláne amikor valaki valóban szűkölködik. Fontos elmondani, hogy a segítség mellett lelki, szellemi adományokat is lehet adni, meghallgatást, időt a rohanásban, lehet adni befogadást, beteglátogatást. Keveset is lehet adni, ha keveset tudunk adni, de azt tiszta szívvel adjuk, az több a soknál, és valójában ez a karitásznak a hivatása, hogy szépen adjunk, mert ha szépen adunk, akkor hidat építünk egymás közé.”
A szentmise zárásaként Marton Zsolt megáldotta a legvégül a templomkapuban szétosztott Szent Erzsébet kenyereket, illetve Kovács Gáborral, a Váci Egyházmegyei Karitász
vezetőjével együtt átadták a három idei Szent Erzsébet díjat – a Dunakeszin szolgáló Szegvári Andreának, a karancssági Oláh Borbálának és a kartali László Mihálynak.
Kiragadott méltatások a laudációkból:
Oláh Borbála lelkipásztori munkatárs, egyháztanácsi tag, több mint tíz éven át a karancssági templom sekrestyése volt.
A három éve megalakult Bárka Karitászcsoport egyik fő segítője, és óriási lelkesedéssel igyekszik hozzájárulni a nehéz sorsú gyermekek, családok életének javításához, egyik
kiemelt feladata pedig, hogy a szegény családokban élő gyermekeknek is legyenek tábori élményeik.
Szegvári Andrea a dunakeszi Szent Mihály-templom karitász csoportjának egyik alapító tagja, a csoportvezető helyettese.
Rendszeresen segít szálláshoz juttatni hajléktalanná vált családokat. Sokszor bemegy kórházban ápolt magányos időseket meglátogatni, és ha kell, teljes körű ügyintézést is vállal betegség miatt akadályozott embereknek. A koronavírus-járvány idején sem hagyta magára a karitász csoport pártfogoltjait. Ő maga is megbetegedett ugyan, de gyógyulása után időt, fáradtságot nem kímélve újra azonnal látogatni kezdte a segítségre szorulókat.
László Mihály a kartali egyházközség egyik legaktívabb tagja, 2013-tól kapcsolódott be a helyi Szent Erzsébet karitászcsoport szolgálatába.
Tevékeny szeretettel végez minden kétkezi munkát. Örömmel szervez férfi társaival egy-egy segítő akciót, amelyekkel a nehéz sorsú emberek életkörülményein javíthatnak vagy az
egyházközség épülését szolgálják.
Sok teendője mellett sem feledkezik meg lelki képzéséről, így például imádságos lelkülettel vesz részt gyalogos zarándoklatok szervezésében és vezetésében.
Ribáry Zoltán
