Október 27-én volt Béres Magdi (Lena Belicosa), a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár könyvtárosának könyvbemutatója. A Mátrából költözött Fótra, 2020 februárjától dolgozik a dunakeszi könyvtárban, ahol számos könyvbemutatót szervezett, több alkalommal moderátorként is szerepelt. Ezen az estén azonban övé volt a főszerep, nem ő kérdezett, hanem őt kérdezték.
B. Szentmártoni: Mióta írsz, hogyan indultál el ezen az úton? Vannak, akik írói álnéven publikálnak, te is élsz ezzel a lehetőséggel?
Béres Magdi: Sosem voltak írói ambícióim, az ezredforduló után, 40 évesen, jól sikerült főiskolai dolgozatok, nyertes pályázatok jelezték, hogy feladatom van az írással. Kisebb újságokban kezdtem publikálni, helyi lapoknak lettem a főszerkesztője, 2003-ban a Heves Megyei Hírlap is felkért külső tudósítónak. 2005 óta írok blogot. Ez a műfaj áll hozzám a legközelebb. Az első könyvem, a Menni vagy maradni? 2008-ban jelent meg. Ebben egy 1000 fő alatti település jövőjét kutattam. Benne a saját dilemmám, menjek, vagy maradjak. Döntöttem, még az országot is elhagytam. 2009-től 2012-ig Spanyolországban, Ibiza szigetén éltem. Legtöbb írásom ott született. A szociográfiát még Béres M. Léna néven jegyeztem, Spanyolországban vettem fel a Lena Belicosa nevet.
B.Sz.: Milyen témák foglalkoztatnak, mikről írtál még?
B.M.: Párkeresésem történetét örökítettem meg blogregényemben, amely több, rendhagyó útleírásomat is tartalmazza. A blogjaimnak köszönhetően jutottam el Amerikába és Svájcba. Színes és cselekményes álmaimat éjjel leírom egy álomfüzetbe. Az ezekből született szösszeneteimet szerkesztettem össze verseimmel a harmadik kötetemben. A negyedik könyvem egy regény, az ötödik pedig egy ibizai útinapló. Hét antológiában jelent meg írásom, egy antológiát magam szerkesztettem. A most megjelent regényem – az első könyvem, ami bekerült a könyvesbolthálózatokba – súrolja a mágikus realizmus és a fantasy határát.
B.Sz.: Az Aisa mágikus valósága regényednek a napokban volt a bemutatója. Kérlek, mesélj a könyvről.
B.M.: A történetet egy, az ibizai antikvitás boltban kiállított mór lány szobra ihlette. Az írás harminc oldal elkészülte után egy évig pihent a laptopomon. Utána tovább álmodtam. A szereplőket, a helyszíneket, a mágikus időutazást. A cselekmény a 15. század végén indul, és 2012-ben végződik. A történelmi hátteret igyekeztem valósnak leírni, ezért több ezer oldalt olvastam a spanyolországi mór időszakról, baszkokról, Andalúziáról, Törökországról. Néhány kiadó felajánlotta, hogy szerzői kiadásban megjelenteti, de erre nem voltam hajlandó. Vártam a lehetőségre, ami épp most, 2022-ben jött el Dunakeszin, amikor egy általam szervezett rendezvényen megismertem a Szülőföld Kiadó vezetőjét, Farkas Csabát. Ő vállalta a könyv kiadását, és néhány hónap múlva a könyvtárban meg is rendezhettük a kötet bemutatóját. Az est moderátora Bodó Boglárka, az egri könyvtár könyvtárosa volt, aki nemcsak lektorálta, de illusztrálta is a könyvet.
B.Sz.: Mit szeretnél üzenni az írásaiddal az olvasóknak, mi a célod?
B.M.: Az írás fontos kommunikációs eszköz, s úgy érzem, az életfeladatom is, hogy üzeneteket, információkat közvetítsek általa. Lehet ez társadalomkritika, őstörténet, különös képességek, utazások, spiritualitás, vagy épp világesemények témája. Az írás terápia, ami segített az önmegvalósításban és örömforrás is, hiszen képes voltam több műfajban is alkotni.
B.Sz.: Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
B.M.: Írás terén még van egy novellákkal egy kötetbe szerkesztett kisregényem. Az elmúlt félévben a blogjaimból összeállítottam egy könyvet, melynek címe: Az én El Caminóm. Ez most egy jó szerkesztőre vár. Azonban az írásnál is fontosabb, hogy munkát találjak, hiszen a dunakeszi könyvtárban 2023 elején lejár a szerződésem, és még három évem van a nyugdíjig.
(B. Szentmártoni)
Fotó: Laurinyecz Péter Pál
