Igazán méltó, tartalmas kulturális összeállítással színesített megemlékezést rendezett vasárnap délelőtt a Konstantin téren a Fidesz-KDNP váci, és a kisebbik kormánypárt Pest megyei szervezete.
Az esemény alkalmából egy Csepel teherautó is begördült a székesegyház elé, s az esemény szónoka, Rétvári Bence, a választókerület országgyűlési képviselője a legendás gépjármű szerepére való utalással kezdte beszédét.
– Mögöttem egyrészről egy Csepel teherautó látható, ami a lyukas zászló mellett a forradalom egyik szimbólumává vált. Azért vált azzá, mert azok a fiatalok, akik a munkásnegyedekből érkeztek, sokszor ilyen gépkocsikkal mentek a belvárosba, a szabadság üzenetét hozva. Ezeket a teherautókat nyilván azért találták ki, hogy minél több munkást, minél több árut tudjanak szállítani, és jelképe volt a kommunista vezetők számára annak, hogy ők egy munkások részére épített országot hoznak létre, az utódpártot ugye még Munkáspártnak is hívták a Magyar Dolgozók Pártja elnevezés után, ők tehát a munkásokra hivatkozva gyakorolták a hatalmukat, de a munkások voltak az elsők, akik fegyvert ragadtak azért, hogy ezeknek a kommunistáknak a hatalmát végre megdöntsék. Mert bár az ő nevükben gyakorolták a hatalmat, de saját maguk azt érezték, hogy nem őket szolgálják, ezért az egyik jelképe ennek az időszaknak a Csepel teherautó – fogalmazott Rétvári Bence.
Aztán a teret uraló gyönyörű székesegyházra utalt, az annak bejárata fölött olvasható latin nyelvű üzenetre, amely egy kardinálistól való, ám a politikus ezúttal egy másik kardinális, természetesen Mindszenty József bíboros egy gondolatát idézte, kiemelve: a hercegprímás többek között azt mondta, hogy a szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen, szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől.
– 1956-ban nem akartak mást a magyar emberek, semmint azt, ami minden tőlünk Nyugatra eső országnak teljesen egyértelmű volt, hogy szabadon dönthetett a sorsáról. A döntés szabadságát akarták elérni a forradalmárok, akik közül sokan sajnos az életükkel fizettek ezért, nagyon sokan pedig vállalták a börtönt vagy más hátrányos megkülönböztetést. Az ember alapvetően szabadnak születik, és ha egy olyan rendszer van, ami nem engedi ezt a szabadságot kibontakozni, akkor időről-időre mi magyarok forradalmakban és szabadságharcokban akarjuk visszaszerezni ezt a velünk született szabadságunkat. Ne feledjük, hogy a második világháború végén a nagyhatalmak képviselői több alkalommal találkoztak, és apró kis papírdarabokra ráírtak országneveket, és odaírták, hogy melyik ország lesz szabad, s melyik nem lesz az. A birodalmak vita nélkül határoztak afelől, hogy Magyarország nem lesz szabad. Ott ültek amerikaiak, angolok, aztán franciák is egy idő után, és a legyőzött Németország romjain eldöntötték a szovjetekkel közösen, hogy Magyarország az akkori egyik birodalomnak, a Szovjetuniónak lesz a gyarmata. Hiába tanultak azok az urak részben a legjobb egyetemeken, hiába mondtak nagyívű beszédeket a szabadságról és a függetlenségről, hiába mondtak beszédeket a saját országaikban arról, hogy mennyire fontos, hogy az országuk független legyen és az emberek szabadságban éljenek, egy pillanat alatt egy kicsi cetlin a balti országok, Lengyelország, Magyarország, a csehek, szlovákok, bolgárok, románok, horvátok, szerbek, albánok sorsáról döntöttek úgy, hogy ők most legyenek gyarmattá, ne éljenek szabadságban, oda nyomuljon be a Szovjetúnió és építse ki a szovjet típusú diktatúrát. De minden országban azt láttuk, hogy ez közvetlenül Moszkvából sose ment, mindig kellettek helyben, akik kiszolgálták a külföldi hatalmat. Ezért aztán azt se felejtsük el, hogy október 25-én, a véres csütörtökön nem szovjet tábornokok vezényeltek sortüzet a Kossuth téren békésen gyülekező emberekre, javarészt munkásemberekre, hanem Apró Antal, egy magyar ember lövetett magyar emberekre külföldi hatalom érdekében, mert ő a villáját a külföldiek hatalmából kapta, ott élnek az utódai is. Kiszolgálta hát a külföldi hatalmat, magyarokra lövetett, és több száz ember halt meg. Minden ilyesfajta birodalom keres együttműködőket, kollaboránsokat, kiszolgáltatókat, a kiszolgáltatottságot fenntartókat, akik nem a nemzetük érdekét képviselik – folytatta beszédét Rétvári Bence.
Már a jelenre is utalva hangsúlyozta: sajnos soha nem volt olyan időszak, amikor ne lettek volna olyanok, akik a külföldiek érdekében akartak tevékenykedni, mert a támogatásukat, lett légyen szó katonai vagy pénzügyi támogatásról, nos, azt a támogatást külföldről várták és várják.
– Akit külföldről támogatnak, az mindig a külföldiek érdekét képviseli, kritikusabb időpontokban akár fegyverrel is, máskor szavakkal és tettekkel. Vigyáznunk kell tehát arra, kritikus időkben nagyon, békésebb időkben is, háborús világban meg aztán főleg oda kell figyeljünk arra, hogy Magyarországot csak olyanok képviseljék, akik a magyar emberek döntéséből kívánják irányítani az országot, nem pedig külföldiek segítségével. Minden nemzeti ünnepünk erről, a magyar függetlenségről szól, arról, hogy Szent István királyunk nem a Német-Római Császárság részeként hozta létre a magyar fejedelemséget, nem is Bizánc vazallusaként hozott létre valamilyen tartományt, aztán arról is meg kell emlékeznünk, hogy a Rákóczi szabadságharcban, 1848-1849-ben és 1956-ban is a szabadságért és függetlenségért harcoltak eleink. Ezek a fontos történelmi pillanataink egyszerre szólnak a magyar emberek egyéni szabadságának a megteremtéséről, és az ország függetlenségéről, mert ez a kettő összefügg. Hatvanhat évvel ezelőtt is az elnyomó kommunista pártot akarták eltávolítani a magyar kormányból, de azzal együtt a szovjeteket is az országból. 1848-1849-ben is független magyar kormányt akartak létrehozni Pesten, de mindemellett a Habsburg befolyást is akarták csökkenteni és Magyarország függetlenségét is akarták növelni. Tehát mindig, amikor ilyen sorsfordító pillanata van a magyar történelemnek, mint ezekben a szabadságharcokban és forradalmakban, egyszerre cél a regnáló magyar hatalom szabadságelnyomása és a külföldi hatalom Magyarországgal szembeni elnyomása elleni fellépés. Ezért fontos, hogy sose legyenek a magyar kormányzatnak olyan tagjai, akik előbb szolgálják ki az idegen érdeket, mintsem a magyar emberek érdekeit – utalt a szónok egyes hazai politikusok brüsszeli diktátumokat pártoló ténykedésére.
Rétvári Bence zárszóként röviden szót ejtett a szomszédban dúló, de szavai szerint már messze nem lokális konfliktusként fenyegető háborúra, amivel kapcsolatban úgy fogalmazott: minden lépés, minden nyilatkozat, ami elhúzza ezt a háborút, az nem szolgálja az emberek érdekét, hanem meghosszabbítja a szenvedést, a mindennapi életet egyre nehezebbé tevő gazdasági kihatásokat.
– Ebben a világban különösen jól kell tudnunk, minden pillanatban észben kell tartanunk azt a történelmi leckét, hogy minden országnak a függetlenség a legjobb döntés, semmiféle ilyen nehéz időszak nem lehet indok arra, hogy egy fikarcnyit is engedjünk hazánk függetlenségéből, akkor sem, ha ez konfliktusokkal jár – zárta köszöntőjét a képviselő-államtitkár.
Az esemény ünnepi műsorában közreműködött Nemcsák Károly, Jászai Mari-díjas színész, érdemes művész, a József Attila Színház igazgatója, Fábián Zoltán, a Patrióta együttes tagja és Kontreczki Glória, a Karolina Katolikus Általános Iskola diákja.
Ribáry Zoltán
Fotó: Szabó Csaba és a szerző
