AZ IDŐ BŰVÖLETÉBEN – Gyulai Líviusz grafikusművész kiállítása Fóton

Minden kiállításnak története van, de a mieinknek szinte mindig mesébe illő történet az előzménye. Ez a mostani úgy kezdődött, hogy Szalma Edit grafikusművésznő barátném, aki fóti gyökerekkel rendelkezik, és aki hosszú évek óta készíti dunakeszi kiállításaink gyönyörű meghívóit, az év elején valamikor megkérdezte tőlem, nem akarok-e Gyulai Líviusz kiállítást rendezni?

Kérdésétől meghökkenve magyaráztam neki, hogy ehhez kevés az én akarásom, hiszen nagynevű hazai és külföldi múzeumok, galériák állnak sorba ezért a lehetőségért. Épp ekkor volt látogatható a művész Valóra vált képzelet című emlékkiállítása a Műcsarnokban. Majd kiderült, hogy Szalma Edit és Gyulai Líviusz leánya, Gyulai Kati főiskolás koruk óta hűséges, jó barátnők. Kaptam az alkalmon, és Kati közvetítésével létrejött a kapcsolat Emmyvel, Gyulai Líviusz feleségével, és elkezdődött a tervezgetés, az időpontok egyeztetése, a lehetőségek latolgatása, majd október 21-én, Fóton, a Vörösmarty Művelődési Ház Szalkay termében megnyílt Gyulai Líviusz, a nemzet művésze, a Magyar Mozgókép Mestere-díjas, Kossuth- és Munkácsy-díjas grafikusművész, Az idő bűvöletében című emlékkiállítása. Gyulai Líviuszt a művészettörténészek az úgynevezett nagy grafikus generációhoz szokták sorolni, ő volt a „legkisebb fiú” a „nagy öregek” – Kondor Béla, Würtz Ádám, Hincz Gyula, Reich Károly, Rékassy Csaba – között. Művészetének legfőbb forrása a szépirodalom, legtöbb művének ihletője irodalmi szöveg volt, ám grafikái esetében az illusztrált mű nem jelentett kötöttséget, inkább úgy viszonyult hozzá, mint színész a szerepéhez, amelyet sajátos eszköztárával életre kelt. Kiváló ismerője volt a klasszikus sokszorosító grafikai technikáknak. A fóti tárlaton kiállított negyven alkotása között a rézkarcok, a linók, a fametszetek, a litográfiák azonos arányban szerepelnek aprólékos kidolgozottságú, egyedi tollrajzaival. Finom irónia hatja át bravúros rajztudással létrejött, részletgazdag műveit. Sohasem készített vázlatot, azonnal a tisztázatot rajzolta. A legenda szerint radírja nem is volt.

A kiállítást Dr. Feledy Balázs, a hazánkban legismertebb képzőművészettel foglalkozó elméleti szakember nyitotta meg, aki művészettörténészként és művészeti íróként elsőként kapta meg az M.S. mester-díjat, az európai szellemiségű magyar alkotók elismerését. Gyulai Líviusz művészetének bevallottan szubjektív hangvételű méltatásában is hű maradt önmagához. Látni és értelmezni segített, fogódzót adva a művek által hordozott érzések, gondolatok, a mondanivaló megfoghatóvá tételében. Így vált élvezetes kalanddá az általa vezetett felfedező út Gyulai Líviusz művészetének titkai sűrűjében.

Berecz András ének- és mesemondó művész, Gyulai Líviusz jó barátja, pestújhelyi szomszédja jól ismert, ízes, humoros, közvetlen, szívével látó stílusában idézte fel barátságuk hétköznapi és ünnepi pillanatait. Lelki rokonságuk alapja ars poeticajuk volt. Berecz András meséiben, igaz és költött történeteiben pontosan azt teszi, amit és ahogyan Gyulai Líviusz megrajzol, linóba, fába vés, rézlemezbe karcol, ecsettel, tollal papírra vet. Mindketten azt teszik, amit hajdan Shakespeare is megcselekedett: „…az emberjavító gondolatokat udvari bolondok szájára adja fel, ha nincs hátra bukfenc, nincs, aki meghallgassa…” (B.A.)

Előző, Sajdik Ferenc grafikusművésznek rendezett kiállításunk megnyitóján debütált a fóti galériában a rokoni-baráti szálakkal is egymáshoz kötődő fiatal muzsikusok triója. Bergl Noémit (zongora), Balázs Júlia klasszikus énekművészt, Molnár Dánielt (klarinét) már akkor szívébe zárta és vastapssal jutalmazta a közönség. Most, Gyulai Líviusz emlékkiállításának ünnepélyes megnyitóján a művek lelki-szellemi világához simuló zenei válogatásuk, előadói teljesítményük katartikus koncertélménnyel ajándékozta meg a jelenlévőket.

Gyulai Líviusz felesége, Vennes Emmy színművésznő személyes köszöntője után, fájdalmasan szép, Lulut átölelő vallomással, József Attila: Kopogtatás nélkül című versével idézte meg elveszítve őt, de örökre megőrizve szeretett lénye emlékét.

A megnyitó az emeleti színházteremben folytatódott kötetlen beszélgetéssel, a Gyulai Líviuszt bemutató és megszólaltató életrajzi kisfilmek, majd az animációs filmjei vetítésével az óriási LED-falon. Rajzfilmes pályafutása a hazai és a nemzetközi filmes elismerést is meghozta számára.

Gyulai Líviusz megvalósításra váró tervek, ötletek sokaságával távozott közülünk, de mégis velünk él, hiszen hatalmas életművének minden darabja újra és újra életre kelti őt a tárlatait látogatók szívében, képzeletében.