Jordanov Zoltán családtörténetét hallgatva bizton állíthatjuk, hogy nagyon is igaz az a közismert mondás, hogy „nem esik messze az alma a fajától”. A hetvenedik életévében járó sportember szülei, a magyar édesanya és a bolgár édesapa az ötvenes évek elején a budapesti Testnevelési Főiskola hallgatói voltak, akik szerelme házasságban teljesedett ki. Mindketten sportoltak, így mi sem volt természetesebb, hogy fiúk, Zoltán élete is a sportról szóljon. Jelenleg a 135 éves Magyar Torna Szövetségben az utánpótlás szakmai igazgatói feladatot látja el, előtte előbb Nagy-Britanniában dolgozott tíz évig vezetőedzőként, majd egy évtizedig Svájcban töltötte be ezt a pozíciót. A családjával Dunakeszin élő sportvezető imádja a várost, aki feleségével együtt aktív résztvevője a Dunakeszi Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat rendezvényeinek.
Az idei Dunakeszi Feszten volt szerencsém személyesen is megismerkedni Jordanov Zoltánnal, aki régi barátjával, egykori iskolatársával, Kirov Gáborral, a bolgár nemzetiségi önkormányzat pavilonjában mutatták be az érdeklődőknek népi kultúrájukat, gazdag hagyományaikat, melyet büszkén ápolnak.
– Több évtizedes a barátságunk, Gáborral – aki ugyancsak bolgár-magyar szülők gyermeke – egy osztályba jártunk a főváros egyik bolgár általános iskolájában. Gábor felnőttként Dunakeszin talált otthonra, sokszor meglátogattuk a feleségemmel. Nagyon megtetszett a város, és elhatároztuk, ha eljön a lehetőségünk, akkor előbb-utóbb mi is ideköltözünk. Harminc éve eljött, azóta Dunakeszin élünk, a gyermekeink is itt születtek – avat be családtörténetükbe Jordanov Zoltán.
– Imádok itt élni, nagyon szeretem a dunakeszieket, a barátaimat. Családommal jól érezzük magunkat, aktívan részt veszünk a bolgár nemzetiségi önkormányzat programjain. Gábor nagyon jó szervező, összetartja a városban élő bolgárokat. Dunakeszin is bolgárok maradtunk. A déli népekre jellemzően mi is életvidámak vagyunk, szeretjük a mozgást, a táncot, a jó hangulatú baráti és közösségi programokat – meséli lelkesen.
Beszélgetésünk fonalát a sport felé gördítve nyertem betekintést Jordanov Zoltán sportszakmai tevékenységébe, akinek magyar tanítványai három olimpián is szerepeltek. Óvári Eszter, a Miskó ikrek és Balázs Bernadett is olimpikon lett 1988-ban, valamint 1992-ben is. Két évtizedes külföldi munkája során számos versenyzőt készített fel az olimpiára, a svájci Giulia Steingruberrel bronzérmet nyert a riói olimpián, de van ötszörös Európa-bajnok tanítványa is.
Jordanov Zoltán szakmai sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nyolcezer svájci állva ünnepelte teljesítményét, amikor elbúcsúzott.
A sportember optimista a magyar torna jövőjét illetően, hiszen – mint fogalmazott – a nyári müncheni Európa-bajnokság „nagyon szépen sikerült.”
– A magyar női csapat 6. lett összetettben, a férfiaknál hoztunk egy ezüstérmet, egy 6. helyet, az ifi fiúknál nyertünk összetett egyéni bajnokságot, a kislányok is nagyon jól szerepeltek. Úgyhogy van egy jó kis garnitúra, amely szépen lépdel felfelé. Újra kezdünk tényezővé válni a nemzetközi tornasportban – jelentette ki Jordanov Zoltán, aki kérdésemre azt is elárulta, hogy fiával együtt szívesen segítenének abban, hogy Dunakeszin is meghatározó és vonzó legyen a torna, amire igencsak jó esély van, hiszen több ezer fiatal él a városban.
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
