Halála után egy hónappal, október 14-én helyezik örök nyugalomra az utolsó ’56-os halálraítéltet, Wittner Máriát, Dunakeszi díszpolgárát.
2022. szeptember 14-én, életének 85. esztendejében elhunyt Wittner Mária, 1956-os szabadságharcos, egykori országgyűlési képviselő, Dunakeszi Város díszpolgára.
Sokan próbáltuk ezt a napot gondolatban a soha be nem következő jövőbe kitolni, imával, reménykedéssel halasztani, sajnos egy ideje tudva, hogy elkerülhetetlenül eljön… Az utóbbi hetekben félve vettük fel a telefont – ugye nincs semmi baj, ugye Mária jobban van, ugye haza fog még jönni? Aztán egy borongós reggelen újra megszólalt a telefon… A többi múlt idő…
Lehet egyáltalán Máriáról múlt időben beszélni? Olyan erős hatással volt sokakra, hogy nagyon nehéz múlt időt használni Vele kapcsolatban, mert lelkülete mindig velünk marad.
Élete számos szempontból példa: a Karmelita Nővéreknél nevelkedett, akikre élete végéig hálás szívvel emlékezett. Kedvezőtlen gyermekkori körülményei ellenére szilárd értékrend, erkölcsi tartás, elveiért való határozott kiállás, megtörhetetlen bátorság és végtelen hit jellemezte.
Az 1956-os forradalomba tevőlegesen kapcsolódott be, a főváros több pontján vett részt az ellenállásban, illetve segédkezett a sebesültek ellátásában. Amikor a harc már teljesen reménytelennek tűnt, Mária még akkor is kitartott: a november 4-i, elsöprő erejű szovjet támadásban sebesült meg repeszaknától. A szabadságharc leverése után „fegyveres szervezkedésben való részvétel, és az államrend ellen irányuló fegyveres szervezkedés”, valamint aljas, koncepciós vádpontok alapján halálra ítélték. Ekkor mindössze 21 éves volt, egy kisgyermek édesanyja. Az ítéletet később életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták, majd a rendszer viszonylagos felpuhulásával, 1970-ben szabadult. A rendszerváltásig megbélyegzett volt mint politikai elítélt, varrónőként, takarítónőként, vagy éppen alkalmi munkával kereste kenyerét, és gondoskodott kibővülő családjáról. A rendszerváltás pillanatában azonnal bekapcsolódott a politikai életbe: az 1956-os szabadságharcosok első számú szószólója lett, a forradalom emlékének őrzője, a közélet élő lelkiismerete. Kompromisszumok nélkül kérte számon a forradalom leverőitől és szellemi örököseiktől tettüket – emlékezetes parlamenti beszédének hatását az érintett oldalon síri csönd és lehajtott fejek mutatták… Ugyanilyen állhatatosan képviselte a forradalom szellemiségét országgyűlési képviselőként is. Egy alkalommal kiállítást szerveztünk a Fazekas iskolában az 1956-tól a rendszerváltásig tartó időszakról. Mária a tárlathoz kölcsön adta azokat a cigaretta papírra vetett verseket, amelyeket a börtönben írt, és megmutatta idősebb fiának szóló leveleit is. Szívfacsaró volt olvasni a sorokat, a börtönből kisfiáért aggódó anya gondolatait.
Mária nagyon széles látókörű volt: bármiről lehetett vele beszélgetni. Ismerte összes jelentős irodalmi nagyságunkat, részletesen a történelmi eseményeket, naprakész volt az ország dolgaival kapcsolatban, és a világ eseményeiben is eligazodott: politikában, közéletben egyaránt járatos volt. Egyszer megkérdeztük Tőle, hol szerezte ezt a széles körű műveltséget? (Hiszen politikai elítéltként felsőbb iskolába nem járhatott). „Tudjátok, én ezt a Rácsos Egyetemen szedtem magamra!” – mondta mosolyogva, arra utalva, hogy a börtönben egyetlen napja sem múlt el olvasás nélkül. Külön missziónak tekintette, hogy a látókörében lévőket ellássa könyvvel, mindenféle témában. Képviselői fizetéséből számos jótékony célt támogatott, és ezt soha nem dobolta ki, csendben, magától értetődően tette. Segített, akin csak tudott, érzékeny volt a szenvedők, nélkülözők – és úgy általában a rászorulók problémái iránt. A nehézségeken tudatosan épített, mély hite segítette át. Soha nem panaszkodott, mindig tele volt reménnyel, bizakodással. Amikor utoljára találkoztunk, 45 kiló ha megvolt – „Köszönöm, jól vagyok!” – válaszolt a kérdésünkre. Hatalmas ereje, lélekjelenléte és nagyon nagy szíve volt. Ha valaki csak szeretetének felét bírta, szerencsésnek tarthatta magát. Bátorságának negyedével már bárki hős lehetett volna. Hitének egyetlen morzsájával pedig senkinek nem kellene aggódnia az üdvözülése miatt. Ebből következik, hogy Mária is odafönt van már, és felkészült arra, hogy pártfogónk legyen: emlékezz meg Magyarországról, benne Dunakeszi Városról, ahogyan mi sem feledünk, s emlékedet hűen őrizzük! Isten Veled Mária!
Dióssi Csaba polgármester
Nyíri Márton alpolgármester
Wittner Máriát az Országgyűlés és a Fidesz-frakció saját halottjának tekinti. Búcsúztatóját 2022. október 14-én 12 órakor tartják a Dunakeszi temető ravatalozójánál, amely után a hamvakat már csak szűk családi körben helyezik örök nyugalomra. Wittner Mária díszsírhelyet kap a Dunakeszi temetőben.
A temetésen résztvevőknek az Országgyűlés kéréseit kell betartaniuk. A búcsúztatásra érkezőket a szervezők arra kérik, hogy kegyeletüket egy szál fehér rózsával róják le. A búcsúszertartás a gyászoló család kérésére nem sajtónyilvános, arról kizárólag az MTVA készíthet képeket és hangfelvételeket.
Kérjük, a korlátozott parkolási lehetőségek miatt a környező, szabályos parkolási lehetőségeket, így a Tesco parkolóját is vegyék majd igénybe. Segítség a fennakadások elkerülése érdekében az is, hogy akik megtehetik – ismerősök, barátok – közös autóval érkeznek.
