Dunakeszi Szent Mihálynak felszentelt katolikus templomának búcsúját ez évben október 2-án tartották. A szentmise – melyen jelen volt Dióssi Csaba polgármester és Sipos Dávid alpolgármester és több önkormányzati képviselő is – gondolatisága a Szent Mihályhoz tartozó jól ismert mondatkört elemezte: „Ki olyan, mint Isten?”
Az évtizedek, évszázadok során a Szent Mihály-napi búcsú mindig jeles ünnep volt, melyhez a szentmise mellett elmaradhatatlan volt a kirakodóvásár a templomtól végig a Szent István utcán. A falunak ez igen nagy ünnepe volt, ilyenkor a más településen lakó rokonok, sógorok, keresztszülők is eljöttek. A családok gazdagon megvendégelték a látogatókat, cigánybandák is bekopogtattak a prímás vezetésével, hogy némi viszonzás ellenében elhúzzák a gazdák kedvenc nótáját. Délután aztán már mindenki kiment a „búcsú”-ba, ahol végigsétáltak a kirakodós sátrak között, vásároltak ajándékokat, emléket az otthon maradóknak. Jellemző ajándék volt a díszes mézeskalács szív, vagy feliratos fakanál, amit persze a tizenéves gyerekek másra is használtak. A legények a kiválasztott leánnyal felültek körhintára vagy hajóhintára, s a legbátrabbak át is fordultak a hintával. A céllövöldékben is lehetet papírvirágot lőni a kedvesnek. Estére a jókedv az elfogyasztott italoknak is köszönhetően a tetőfokára hágott. Talán ezért is terjedt el az egy akkori mondás: „Jobb ez így, mint búcsúban egy pofon!”
Mára sokat szelídült a búcsúnapi vigalom, mai neve: Szent Mihály-napi sokadalom. Az idei ünnep rászolgált a névre, valóban sokadalom élvezte a Dunakeszi Programiroda által szervezett lehetőségeket. Délelőtt elsősorban a kisgyermekes családok töltötték meg a teret. Igen sok érdekes népi játék, kézműveskedési lehetőség várta az apróságokat, akik igyekeztek is a bőséges kínálat minden elemét kipróbálni.
Érdekes, hogy a hagyományos szórakozási elemek, hogy maradtak fönn, egy kicsit másként. Régen egy színfolt volt a búcsúban a Dühöngő, ahol egymásra felrakott üres konzervdobozokat kellett rongylabdával lerombolni. Ezt most a kisgyerekek fenyőtobozokkal dobálhatták. Számos más, igen szellemes megoldásra is felfigyelhettünk. Ilyen volt az egykori ringlispil helyett az apukák által forgatott kosárkörhinta, a ládavasút, de szintén kedvenc volt a kézzel hajtható malom is.
Délután már a kitett padokon elhelyezkedett felnőttek ugyanúgy élvezték a vidám és jópofa gólyalábas előadást a garabonciásoktól, mint a gyerekek.
Akiket Dunakeszi fejlődése és jövője is érdekelt, azok egy maketten szemlélhették meg a leendő hatalmas diáknegyedet, amely 2024-ben már 1500 középiskolást fogad, hogy majd érettségit és egyben szakmát is adjon. Persze ezt nem csak nézegetni lehetett, a részletekről Szabó József önkormányzati képviselő úrral el is lehetett beszélgetni.
Egyszóval a hagyományos búcsú, bár megszelídülve, de ma is él. A szervezők ügyeltek rá, hogy valóban minőségi kézműves népi játékok és egyéb szórakozási lehetőségek tegyék hangulatossá ezt az ünnepnapot. A bóvlit nem engedték be a IV. Béla királyról elnevezett főtérre.
Windhager Károly
Fotó: a szerző és Tóta Krisztián
