Az országos hírű oktatás, a diákok tehetsége, szorgalma és tudása, a lelkes és felkészült mentor együttműködésének, a szponzorok és a dunakeszi önkormányzat támogatásának köszönhetően a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium hat tanulója alkotta csapat képviselhette Magyarországot a Rio de Janeiróban rendezett robotikai FIRST világkupán. Pataki Tamás, a csapat edzője, mentora nyilatkozott a Dunakeszi Polgárnak a világversenyen elért eredményről és a tapasztalatokról.
- Milyen csapatokkal versengtek fiataljaink a robotikai FRIST Világkupán, kik dominálták a versenyt?
– A világ majdnem 90 legjobb csapata között képviselhettük hazánkat. Többek között japán, koreai, indiai, kazahsztáni, izraeli, arab emírségbeli, görög, romániai, csehországi, németországi, francia, angol, skót, írországi, olasz, spanyol, lengyel, finn, norvég, egyiptomi, nicaraguai, dél-afrikai köztársaságbeliek mellett természetesen az amerikai földrészről rengetegen voltak. Találkoztunk például csak lányokból álló csapatokkal is. Érdekes módon a brazil szervezők 31 csapatott indítottak, ami furcsának hatott annak fényében, hogy pl. az USA-ból csak 1-2 csapat volt jelen. - A Radnóti gimnázium kiválóságai hogyan szerepeltek a földrészek tehetséges fiataljainak szellemi és műszaki kihívásokkal teletűzdelt párviadalában? Büszke a fiataljainkra, a tehetségeinkre?
– Naná, hogy büszke vagyok rájuk. Olyan csapatok között szerepeltünk, akik hosszú évek óta tapasztalt versenyzők, vagy éppen 10-15 éve ugyanazok a coachok-mentorok készítik fel az adott ország csapatát. Mi az idei szezonban indultunk először, és óriási eredménynek számít, hogy egyből idáig jutottunk. A mentori eligazító találkozónkon például elcsukló hangon mondott köszönetet a dél-afrikai egyetemi oktató tanárnő, aki 10 éve próbál csapataival eljutni világkupára, és most sikerült nekik először. A srácok innovációs projektje nagyszerűen megállta helyét a többi ország kidolgozott feladatai között. Találkoztunk nagyon különleges projektekkel, amiből mi is rengeteget tudunk profitálni. Ami talán tanulságos volt számunkra, hogy számos más ország csapata mögött jóval erősebb szponzori háttér volt felépítve, ami nagyon látszott már csak a megjelenésükben is. Nekünk a szponzori támogatásunk éppen csak – az egyébként méregdrága – repülőjegyek fedezetére lett elég, és csak pár hónapunk volt a támogatók megnyerésére.
A robotdizájn prezentációkra a többi csapattól is elismerő dicsérteteket kaptak a fiúk, illetve a zsűriben is elmondták a bírók, hogy eddigi FLL-ezésük alatt még nem találkoztak ilyen alaposan elkészített anyaggal. Szó, ami szó, a nyáron nagyon odatették magukat a felkészülésben. Kicsit sajnáljuk, hogy a pontozás és az értékelés korántsem volt annyira átlátható és egyértelmű, mint a korábbi versenyfordulókban megszokottak. Például majd’ egy héttel később kaptuk meg portugál nyelven azokat a kiértékeléseket, amiket a verseny alatt a bírók a tanácskozásuk után egy-két órán belül elérhetővé szokták tenni a versenyzők számára. - Információink szerint nem mindenben volt világszínvonalú a versenyzés technikai feltétele.
– Ez vitathatatlan, úgyis fogalmazhatnék, hogy a harmadik, és egyben legobjektívebb versenyszámban inkább a szerencse dominált, mint a szakmai felkészültségünk és precízen felépített robotunk. A robotfutamokat minden csapatnak ugyanolyan pályán és megépített asztalon kell világszerte begyakorolni és versenyezni. Sajnos a brazil verseny asztalai pontatlanul és gyenge minőségben voltak legyártva. Volt, amelyikben a pálya hivatalos szőnyege nem is fért el, így alapból hullámos, szabályos versenyzésre alkalmatlan volt az egyébként le sem ragasztott felület. Másik esetben pedig több milliméteres rés tátongott a pálya szélén, ahová be is szorult a robotunk precízen kialakított támasztókereke. Az asztalok több centiméteres kilengéssel inogtak, ami ugyancsak nem éppen a mérnöki pontosságú feladat végrehajtásának segített. Az állandó párunk egy németországi csapat volt, akik miután megtapasztalták a pályák pontatlanságát, már előre tudták, hogy nem sok esélyük lesz, ők sajnos a legutolsó helyen végeztek. Mi mintegy 40 csapatot megelőzve a középmezőnyben zártuk ezt a versenyszámot. Ha az itthoni stabilan hozható pontszámunkat sikerült volna elérnünk, akkor az első három közé juthattunk volna. Sok kritika érte emiatt a szervezőket, de nem volt, és nem is lehetett különösebb hatása, mivel a 2x20db asztalt nem lehetett volna menetközben újra legyártani az előírásoknak megfelelően. Ezt a versenyszámot a brazil csapatok dominálták. Az első harmadban szinte csak ők végeztek. Ebből az a szakmai tanulság is levonható, hogy kevésbé pontosan megépített pályán gyakorolva nem értek volna bennünket meglepetésként a kinti körülmények. Focis analógiával megfogalmazva, aki a poros grundon, szakadt bőrlabdával és rongyosra kopott cipővel edz, gyakorol sokat, az a tisztább, precízebb körülmények között brillírozni tud.
- Mi volt a verseny legnagyobb tanulsága, amit a jövőben hasznosíthatnak a felkészülések során a csapat tagjai?
– Kiváló, a gimiben már összeszokott csapatként vágtak bele a srácok, de nem számítottunk rá, hogy háromnegyed éven keresztül fogunk ugyanazokon a projekteken együtt dolgozni és őrült fejlesztéseket véghez vinni. Pontosan ez a fajta projektalapú tudományos csapatmunka az, ami sokat formált rajtunk. A srácok sajnos már nem tudnak saját nevezéssel ugyanebben a versenyben indulni, mert éppen kinőtték az adott korosztályt. Ugyanakkor a tudásuk, tapasztalatuk jó alapot ad fiatalabb csapatok támogatására. Ez egyébként nem titkolt szándékunk is. A most induló tanév elején el is fogjuk indítani a toborzást, vagy meglévő csapat felkutatását.
- A verseny izgalma és hangulata mellett milyen élményekkel gazdagodtak a brazíliai utazásukon?
– A szervezők a verseny helyszínén folyamatosan óriási fesztiválhangulatot biztosítottak. A 990 versenyző a világ minden tájáról olyan színes hömpölygő kulturális hangulatot hozott össze, amit nem nagyon lehet máshol megélni. Olyan nyíltak voltak a csapatok egymással, mint egy nagy család. Többen a hazájuk népi hagyományait is képviselték. A mi csapatunk tagjai is tartottak kisebb bemutatókat a gimiben tanult magyar néptáncból; – igen, hoztak magukkal megfelelő ruhát. A verseny után még maradt egy-két napunk, hogy Rio de Janeiro látványosságait megtekinthessük. Nagyon kimerültek voltunk, de így is életre szóló élményeket szereztünk. A sikercsapat tagjai voltak: Boda Máté, Koleszár Benedek, Lipcsey Tamás, Pataki Dániel, Sallai Péter, Szabó Csaba. - V. I.
