Novák Katalin Magyarország köztársasági elnöke, állami ünnepünk alkalmából az Alaptörvény 9. cikk (4) bekezdés f) pontja, illetve a Magyarország címerének és zászlajának használatáról, valamint állami kitüntetéseiről szóló 2011. évi CCII. törvény 18. § (1) bekezdése alapján – a miniszterelnök előterjesztésére – több évtizedes művészeti közéleti és szervezőmunkája, a kortárs képzőművészet hazai és külhoni alkotóinak bemutatkozására számos itthoni és nemzetközi kiállításon lehetőséget biztosító tevékenysége, valamint példaértékű társadalmi szerepvállalása elismeréseként Tuzson-Berczeli Péter festőművész, grafikus részére a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozata kitüntetést adományozta.
Augusztus 20-a alkalmából Államalapító Szent István királyunk tiszteletére rendezett ünnepségen a marosvásárhelyi születésű művész, a Magyar Művészeti Akadémia köztestületi tagja, a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetettje, a Magyar Kultúra Lovagja, valamint az EMMI Miniszteri Művészeti Életpálya elismerésében részesült alkotója a magyar állam által adományozható legmagasabb kitüntetések, a Magyar Érdemrendek osztályába tartozó elismerést, a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át Dr. Vitályos Eszter miniszterhelyettes, parlamenti államtitkártól és Dr. Hoppál Péter kultúráért felelős államtitkártól a Pesti Vigadóban. Megkeresésünkre az immár többszörös állami kitüntetett alkotó a köszönet szavaival élt.
„Ez egy újabb rendkívüli megbecsülés számomra, melyet hálásan köszönök! A köszönet és a megbecsülés azonban azoknak is szól, akik hittek bennem, művészetemben és évtizedek óta segítik hivatásomat. Elsősorban családomra gondolok, továbbá barátaimra és jeles pályatársaimra. Bár több szakmai díjban és kitüntetésben részesültem, ez sohasem vált természetessé számomra. Mint mindenkinek, ilyenkor mindig nagyot dobban az ember szíve. Egy Magyar Érdemrend esetében pedig ez különösen igaz, hiszen Magyarország Alaptörvényének sorai szerint ’a nemzet szolgálatában, az ország fejlődésének elősegítésében, a haza érdekeinek előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenység elismerésére’ adományozzák. Talán önmagamat ismétlem, és képmutatás lenne azt állítanom, hogy nem érintenek meg az elismerések, ugyanakkor – míg egy művész számára elengedhetetlen a siker –, mégis meglehetősen ingoványos talaj, hiszen akár könnyen célt is téveszthetünk általa. Művészként nem a díjak inspirálnak, és az örökös termékeny „alkotói kételyt” sem tudják feloldani bennem, de az időben érkező és érdem szerinti megbecsülés – mint bárki mást -, engem is megerősít, munkára ösztönöz, és előbbre visz a művészi hivatásom során. Minden hasonló visszaigazolás megsimogatja lelkemet, örömmel tölt el, hogy észreveszik és elismerik az erőfeszítéseimet. Ugyanakkor értékén és alázattal kezelve, mindezt a Gondviselő érdemeim feletti ajándékaként élem meg. Különösen igaz ez akkor, amikor elmondhatom, hogy kitüntetett a Hazám!” – mondta a Dunakeszin élő festőművész.
(B. Szentmártoni)
