A gyanútlan szemlélőnek fel sem tűnik, ám nyáron a burjánzó zöld környezet gyakran rejt idegenhonos növényeket. Bálványfa, keserűfű, akác; több invazív növény is elterjedt mára a Dunakanyarban. Az ecetfa néven is ismert bálványfa például bármilyen talajon megél, akár az aszfalt repedéseiből kibújik, gyorsan nő és látványos.
Ahogy az időjárásunk egyre szélsőségesebbé válik, úgy jelent egyre nagyobb kihívást egy életképes kert megtervezése, így csábító lehet a nagyobb tűrőképességű, gyorsan növő idegen fajták alkalmazása. Sok ilyen növény épp a kertekből, parkokból szaporodik el, gyakran jószándékúan, dísznövényként ajándékozzák őket tovább. S mivel természetes kártevőik ezen az éghajlaton nincsenek, pár év alatt kiirthatatlan ellenfelet jelentenek a kerttulajdonosoknak, sőt, a nemzeti parkoknak is. Vannak köztük olyan közkedvelt, népszerű fajok, mint a sok vitát kiváltó, egyébként remek mézelő fehér akác, a közönséges vadszőlő, a közönséges orgona, és olyan özönfajok is, mint a bálványfa, vagy a japán keserűfű, melyek már a nemzeti parkjainkban is jelentős területeket foglalnak el.
De mi is a probléma ezekkel a növényekkel? Hiszen szépek, oxigént termelnek, és különösebb gondozás nélkül nőnek és szaporodnak is. Sajnos azonban az invazív fajok kifejezetten agresszíven terjeszkednek, a gyökerükből, lombjukból olyan vegyületeket juttatnak a talajba, ami megmérgezi, elpusztítja a környező őshonos növényeket, és átalakítja a talajt is. Így az adott faj végül egyeduralkodóvá válik egy területen, és őshonos fáinknál jóval kevesebb állatnak ad táplálékot és búvóhelyet. Így komoly veszélyt jelentenek a magyarországi ökoszisztémára. A nemzeti parkok munkatársai kemény munkával mentik az őshonos fajokat, de mechanikusan szinte lehetetlen ezeket az invazív növényeket kiirtani, sőt, a vágás hatására fokozott sarjképződés indul, és egyre több lesz belőlük. A magjuk kedvezőtlen körülmények között képes hosszú éveken át várni a csírázással. Gyakran csak az átgondolt vegyszeres kezelés hoz megoldást, például a bálványfa és a keserűfű esetében. Ha sikerül egy területről kiirtani, még évekig kifejti a hatását, és akadályoz más növényeket is a fejlődésben. A Dunakanyarban is aktuális ez a probléma: az özönnövények gyakran folyók árterein vetik meg a lábukat, ráadásul ideális számukra hazánk klímája. Így terjedt el a régióban a még mindig kevéssé ismert japán keserűfű a folyó- és patakpartokon, és akár a betont is áttörve, komposztból kisarjadva terjed át fokozatosan a kiskertekbe, veteményesekbe, természetvédelmi területekre. Ma már gyakran a legszebb hazai kilátóinkból körülnézve is bálványfát, akácot láthatunk magunk körül a nemzeti parkokban.
Mit lehet tenni ellenük? A legfontosabb, hogy senki ne nevelgessen, terjesszen ilyen növényeket, szükség esetén kérje az erdészetek segítségét. Ne feledjük, akár egyetlen invazív növény is negatív hatással lehet a könyék élővilágára. Hosszú távon pedig minden résztvevő (önkormányzatok, erdészetek, lakosság) összefogására lesz szükség a kiirtásukhoz.
A Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület elérhető FaceBook-on, Instagramon és a email-címen. Ha szeretnétek csatlakozni, vagy kérdésetek van, keressetek bennünket!
Forrás: Dunakanyar Környezetvédelmi Egyesület
