Van úgy, hogy az emberi életút kacskaringós. Nem mindig érjük el azt, hogy gyermekkori álmaink rögtön megvalósuljanak. De kellő kitartással, a körülmények szerencsés összejátszásával és talán némi szerencsével elérhető a cél. Szili Róbert jazzgitárművész is ilyen utat járt be.
- Harminc éve élek a családommal Dunakeszin, és 12 éve tanítok jazzgitárt a Farkas Ferenc Alapfokú Művészeti Iskolában – kezdte a bemutatkozást Szili Róbert. – A középiskola után Egerben az akkori tanárképző főiskolán fizika-technika szakos tanári végzettséget szereztem. Ott ismerkedtem meg a feleségemmel, aki matematika szakos volt. Az újságokban kerestünk lakhelyet és munkát. Így kötöttünk ki Dunakeszin, ahol mindkettőnket felvettek a Széchenyi István Általános Iskolába. Tetszett a környék, jó volt a munkahely. De már akkor tudtam, hogy előbb-utóbb zenész akarok lenni.
Hogyan is kezdődött? A családban nem volt zenei indíttatás, sokáig autodidakta módon ismerkedtem a gitárral. Nyolcadikos koromban volt először hangszerem, a kaposvári Táncsics Mihály Gimnáziumba jártam és a tanulás mellett zenei kiadványokból igyekeztem tanulni. A főiskolán már „zenekaroztam”, és kerestem az utat, hol lehetne zenét tanulni. Jelentkeztem a budapesti Postás Művelődési Központ Erkel Ferenc Zeneiskolájába, ami az alapfokú jazzoktatás fellegvára volt. Hetente kétszer feljártam Egerből, Horányi Sándor kiváló jazzgitárosnál tanultam. Közben már zenéltem a Műegyetem klubjában, majd bekerültem egy dixieland zenekarba. Így indult el igazán a jazz-zenélésem. A tanárom kérdezte, hogy nem akarok zenei irányban tovább tanulni? És itt vett fordulatot az életem.
Elmentem felvételizni a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára 1995-ben (ma egyetem). Ültem a színpadon, játszottam, velem szemben a jazzélet kiválóságai, Babos Gyula, Kőszegi Imre, Gonda János. Egy gitáros hely volt a jazz tanszakon, voltunk rá harmincan. Álltunk a folyosón, vártuk az eredményt. Jött felém Gonda János tanszékvezető, megállt előttem és csak ennyit mondott: – Róbert, magát felvettük, maga az egyetlen, ezzel továbbment.
Így keveredtem a jazz életbe. A tanítást abbahagytam, hiszen nappali tagozatra jártam, de volt egy zenekarom, akikkel játszottunk, így a megélhetés biztosítva volt.
Bekerültem az ország egyik legismertebb dixieland zenekarába, a swinges zenei világ kedvemre való volt. Tizenhét év alatt bejártuk a világot Helsinkitől Sacramentóig részt vettünk fesztiválokon, készültek nagylemezek, tévéfelvételek, és készült egy szólólemezem is a zenekar berkein belül.
A zenekarból 2013-ban kikerültem. Én alapvetően alkotó alkat vagyok, azóta hét lemezt készítettem különböző zenészekkel. Dolgoztam a Hooligans-ból a Csipával, zenéltem Majsai Gábor lemezén. Bolba Éva énekesnővel létrehoztuk a Jazzterlánc együttest, gyerekeknek játszottunk jazz zenét. Végül 2016-ban Dorogi Ákossal megalapítottuk a Balance Wheel Group együttest. Már van két lemezünk és rendszeresen koncertezünk az országban sok helyütt.
És a zeneiskola? Először Nagytarcsáról találtak meg, még 2008-ban, két évig dolgoztam ott. Ismertem Dunakeszin az akkori jazzgitárszakos tanárt, Szeverényi Mátyást, és ismerősként be-bejártam a zeneiskolába. Egyszer szólt a Mátyás, hogy ő abbahagyja a tanítást. Tudtam, hogy ez a zeneiskola jó hely és színvonalas és így történt, hogy már tizenkét éve tanítok jazzgitárt a vonós-pengetős tanszakon.
Rengeteg szülőt, gyermeket megismertem, a tanításnak ez egyfajta hozadéka, jobban beletartozik az ember egy közösségbe, mint aki csak ingázik. Olyan is volt, hogy akit még az általános iskolában tanítottam, hozta a gyermekét. Általában azt szoktam mondani a növendékeimnek, hogy én téglákat adok és abból ők olyan házat építenek, amilyet akarnak. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ebben az iskolában, nagyszerű kollégákkal és kiváló iskolavezetéssel dolgozhatok.
Szabadidő? Nemsokára ötvenhárom éves leszek. a rendszeres mozgás számomra életforma. Legalább 10 éve futok, régebb óta kerékpározok, nemsokára megyek megkerülni kerékpárral a Balatont, nemrég elbicikliztem Szobra meg vissza. Nagyon jók a kerékpárutak.
A feleségem gazdasági területen dolgozik. A lányunk huszonhárom éves, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen médiatudomány és kommunikációs szakon végzett, de jelenleg pénzügyi és logisztikai vonalon dolgozik.
Én pedig zenélek, zenélek…
Elmondta: Szili Róbert
Lejegyezte: Katona M. István
Fotó: Sándor Lajos, Szabó Zsuzsanna, Katona M. István
