Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a Tempus Közalapítvány jóvoltából részt vehettem júniusban Kölnben egy Erasmus koordinátoroknak, képző intézeteknek és nemzeti irodák képviselőinek szervezett háromnapos szakmai konferencián, amely rendkívül jól szervezetten zajlott. A konferencia témája az Erasmus külföldi tanári továbbképzések minőségének hosszú távú biztosításáról szólt, hiszen egyrészt a COVID pandémia kellőképpen visszavetette ezt a rendkívül jó szakmai lehetőséget, másrészt az akkreditációs pályázati lehetőség új időszakot nyitott a külföldi szakmai továbbképzések terén.
Én, koordinátorként azzal a céllal indultam el a rendezvényre, hogy minél több szakmai kapcsolatot építsek ki, de bevallom volt némi kétely bennem, miután ez volt az első nemzetközi konferencia, amelyen részt kellett vennem. Az járt a fejemben, vajon a személyes kapcsolatteremtő képességem és a jó angol nyelvtudásom elegendő lesz-e, hogy meggyőzzem az európai koordinátorokat, a mi iskolánkban érdemes gondolkodniuk?
Estefelé érkeztünk meg Köln belvárosába, ahol fáradtan, útban a szállásunk felé, még megálltunk egy pillantás erejéig a kölni dóm impozáns épülete előtt. Hatalmas tornyai feketén, szigorúan tekintettek le rám, mintha azt sugallták volna, hogy ebben az észak-rajna-vesztfáliai városban minden utazón rajta tarják szemüket. Aznap csak kívülről lehetett megcsodálni a gótikus építészet eme csodálatra méltó remekét, mert a kapui már zárva voltak.
Az első este az ismerkedésnek adott helyett, de csak egy finn hölggyel beszélgettem csupán, aki macedón származású volt, a többi német, belga, izlandi,norvég és svéd kolléga láthatóan jól elvoltak magukban. Újra láttam magam előtt a dóm komorságát és az óriási középkori zárt kapuit. Valami kellene, gondoltam, ami közelebb visz Északnyugat-európa népeihez, hamár a történelmünk kissé távolabb sodort minket.
Másnap azonban lehetőségem volt nekem is hozzászólnom a szakmai vitákhoz angolul, és bár csak szerényen mertem zöldfülüként véleményt alkotni, a kávészünetben több kolléga megjegyezte, hogy milyen szépen beszélek angolul. A délutáni városnéző séta a dóm előtti téren kezdődött, ahol ragyogó napsütésben tárt kapukkal, hívogatóan állt a székesegyház. Éreztem, hogy megtört a jég, a történelmi távolságokat át tudtam hidalni, azzal, hogy jól beszélek angolul. Nem érkeztem haza üres kézzel, öt kapcsolatot tudtam kialakítani német, norvég, finn és belga koordinátorokkal.
Hiszem, hogy a magyar fiatalok ma is rengeteget tudnak adni és tanulni Európától, ha jól beszélnek legalább két európai nyelvet, amelyhez elengedhetetlen a jó iskolai nyelvoktatás.
Ráthné Murányi Rita
Erasmus koordinátor
Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium
