A MIL MI-2 HeliForce főpilótája, Imreh Lujó már számtalanszor bizonyította, hogy az országban egyedülálló extrém helikoptershow-ra képes. Ennek a rendkívüli, már-már a lehetetlenség határát súroló látványos légi bemutatónak lehetett csodálója a dunakeszi repülőnap több ezres közönsége június 11-12-én. A lélegzetelállító légi parádé után a különleges teljesítményre képes pilóta a nagy sportemberek szerénységével nyilatkozott a Dunakanyar Régiónak, aki 18 ezer repült órával büszkélkedhet.
– Ott fönt, talán ön is látta, érzékelte, hogy a lenyűgöző légi bemutatója közben az emberek integettek, a nem mindennapi látvány élménye közben szinte tomboltak örömükben. Azt mondják, hogy ön akkora sztár a helikopteres repülésben, mint Besenyei Péter a műrepülésben.
– Köszönöm! Nagyon szépen hangzik, de ez túlzás.
– Miért? Ennyire szerény?
– Én nem szeretem az ilyen legeket, az összehasonlításokat. Nagyon sok nagyon tehetséges ember van, csak azok lehet, hogy pont nincsenek itt, vagy nem foglalkoztak ezzel. De higgye el, hogy a világon az első 15-20 ember, aki magas szinten műveli akár a motoros műrepülést, vagy a helikopteres repülést, azok nagyjából egy szinten vannak.
– Valóban sok tehetség van, mint ahogy ön is mondja, de csak a legjobbak jutnak fel a csúcsra.
– Ez így van! De ehhez sok véletlennek az együttállására és nem kevés szerencsére is szükség van. Csak azt tudom mondani, hogy ha valaki elmélyülten foglalkozik ezzel a dologgal és minden részlete – hogy csak kettőt mondjak, a mechanika és az aerodinamika – érdekli és önmagában a típusnak a sajátságait össze tudja rakni, akkor nagy biztonsággal végrehajtható a gyakorlat. Higgye el, hogy ebben nincs semmi kockázat. Egyetlen egy trükk van benne, mégpedig a sok gyakorlás.
– Mikor kezdte a repülést és milyen gépen?
– 15 éves voltam, amikor Budakeszin a MÁV Repülőklubban vitorlázó gépen kezdtem ismerkedni a repüléssel. A vitorlázó repülés az az alap, azt nem szabad kihagyni, hogyha valaki elmélyülten, komolyan, szakmaszerűen szeretne repülni.
– Márpedig ön a hetvenes évektől kezdődően folyamatosan repül különböző gépeken, köztük a cégük tulajdonában lévő helikopterrel. Milyen kategóriát képvisel ez a helikopter?
– Ez egy vegyes használatú középkategóriás gép, melyet elsősorban szállításra használtak. A gép teljesített szolgálatot katonai alakulatnál Börgöndön, majd a mentőszolgálatnál, és végül, mielőtt megvásároltuk, a rendőrség kötelékében is használták. Én Magyarországon a mezőgazdasági repülésben is használom. De a ráépíthető applikáció révén sok mindenre alkalmas a gép, például teheráru emelésére is.
– Sajnos a kérdés adja magát, akár harcászati célra is lehetne használni?
– Ez egy kisméretű szállító helikopter, melynek 2500 kilogramm az üres súlya. Ha már harcászat, akkor csak is támadó technika, mert ezzel menekülni nem lehet.
– Az elmúlt évtizedek alatt mennyit repült?
– Körülbelül 18.000 órát repültem.
– Ha jól számolom, 750 napot töltött a levegőben. Mi volt a legizgalmasabb pillanat?
– A véletlenek sorozata, az ember nagyon sokat hibázik. Természetesen sok mindenre fel lehet készülni, de rengeteg olyan váratlan szituáció van, amikor az Istenek döntése az, hogy az ember túlélje a helyzeteket.
– Volt már ilyen?
– Igen, hogyne. Minden ember életében van, aki repüléssel foglalkozik. Minden évben van néhány ilyen szituáció.
– A mai látványos bemutató is bizonyítja, hogy a kényes helyzetek sem tántorították el a repüléstől?
– Nem, hanem inkább arra sarkallt, hogy próbáljam még jobban megérteni azt a közeget, amiben ezt csinálom. Meg a típust, mert mindig, amikor az ember a levegőben van, akkor bármilyen légi jármű legyen az – vitorlázógép, motoros, vagy helikopter – annak pontosan kell ismerni a sajátságait és azokat a határokat, hogy meddig lehet elmenni.
– Laikusként úgy láttuk, hogy ön ma nagyon is elment a határig, ami persze nézőként nekünk nagyon tetszett, hiszen óriási élményben volt részünk. Az ön számára mit jelent az, amikor azt látja, hogy itt lent integetnek, tapsolnak és ovációval üdvözlik a teljesítményét?
– Minden ilyen bemutatórepülés valahol egy kis „ripacskodás”, azt nem mondom, hogy exhibicionizmus, de ha az ember valamit megtanul és lehetőség szerint azzal még másokat tud szórakoztatni is, akkor próbálja meg! Jöjjön el, mutassa be, és majd a nézők látják, hogy ki mit tud. Ez az egyik szépsége és kihívása a helikopteres repülésnek.
– Gratulálok a fantasztikus légi show-hoz! Köszönöm az interjút!
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
