A világhírű LEGO® építőjáték mindenki számára ismerős lehet, a gyermekkort végigkísérő termékcsalád azonban nem csupán gyerekjáték. Profi hazai építők lenyűgöző kreációkat, valósághű épületeket, működő járműveket és megannyi érdekes látnivalót alkotnak a sokféle építőelemből – ajánlják az érdeklődők figyelmébe az V. Dunakeszi kocka show néven ismert kiállítást a szervezők, amely vasárnap estig a helyi József Attila Művelődési Központban tekinthető meg.
A kiállítás egyik különlegessége az az innovációs projekt, melyet a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium tanulói alkottak, mellyel kijutottak a Brazíliában megrendezésre kerülő világversenyre.
– A Radnóti gimnázium, 11. a osztály tanulói – Boda Máté, Koleszár Benedek, Lipcsey Tamás, Pataki Dániel, Sallai Péter, Szabó Csaba – alkotta csapat versenypályája és az innovációs projekt működés közben is megtekinthető, mellyel kijutottak a brazíliai világversenyre, ahol 110 ország legjobbjaival mérik össze tudásokat – tájékoztatott a projektet megalkotó tanulók mentora, Pataki Tamás, villamosmérnök.
– A kockashow keretében kiállított nemzetközi versenypályán a fiúk által beprogramozott robot hajt végre különböző feladatokat. Ez azonban nem egyszerű, hiszen 2,5 perc alatt 16 műveletet kell elvégeztetni, ami között például konténert kell rakodni, hidat javítani, árut kiemelni a repülőgépből, helikopterről átadni a csomagot egy másik pályára. Nagyon szigorú pontrendszer alapján történik ennek a meghatározása, ez a legobjektívabb mérés a versenysorozatban, de ebben mi, magyarok, nagyon jók vagyunk.
– Ezt hogyan képzeljük el a gyakorlatban, a versenyen, az éles helyzetben?
– A robotot előre kell felprogramozni, érzékelőkkel, motorokkal ellátni, színérzékelővel, távolságérzékelővel kell beküldeni magára a versenypályára és onnantól kezdve nem szabad kívülről irányítani, nem szabad hozzányúlni. A robot bemegy és automatikusan kell saját magától végrehajtani ezeket a feladatokat és utána visszatérni a bázisra, hogyha jól végezte a dolgát.
– Mennyi idő alatt alkották meg a sikeres innovációs programot és építették fel a versenypályát, amivel kijutattak a világversenyre?
– Ez nagyjából féléves felkészülést jelent. Ez túlmutat a tanulmányi versenyeken, amellett, hogy ez is egy államilag elismert tanulmányi versenynek számít. A fiúk hetente 4-6 órákat fektettek bele, a gimnázium nagyon sokat segített ebben és a programozási alapokat is ott tanulták meg. De az egyik családi házban állítottuk fel magát a pályát és ott gyakoroltak a srácok.
– Milyen adottságok kellenek ahhoz, hogy ilyen sikeresek legyenek? Mennyire lehet meghatározó a kreativitás, a matematika és a fizika alapos ismerete?
– Valóban sokat segít az említett két tudomány elmélyült ismerete és szeretete, de a csapatban van, aki például orvosnak készül, van, aki erdészeti iskolába szeretne tovább tanulni. Tehát ez nem feltétlenül azt a fajta régi értelemben vett programozást és elhivatottságot kell, hogy magában hordozza, mint ami akár a felnőtteknek a fejében van. Hihetetlenül fontos a csapatmunka, hogy harmonikusan tudjanak együtt dolgozni, mindenki jól ismerje a feladatát és azt meg tudja osztani a társaival miközben olyan dolgokat, műveljenek, melyek pozitív hatással vannak egymásra és a környezetükre is.
– Ki segítette, ki fogta össze a csapat felkészítését?
– Én segítettem, hiszen a fiam, Dániel is tagja a csapatnak. De igazából a fiúk csináltak mindent, a programozásba, de az építésbe sem szólok bele, én csak külső mentor, tanácsadó vagyok. De nem is lenne helyénvaló, hogy ha bármit én oldanék meg helyettük, mert a fiataloknak egy 9 fős független zsűri előtt közösen kell prezentálniuk a projektet, amit ugyanúgy meg kell védeniük, mint egy diplomamunkát. Én egyébként magának a csapatmunkának a kialakulását, annak a fejlődését éltem meg a legsikeresebb tevékenységnek és azt, hogy esetleg jól fut a robot, vagy az innovációs projekt jól sikerült. A fiúk hatalmas fejlődésen mentek keresztül, amihez a gimnázium nagyon jó alapot adott, sokat segített abban, hogy elérjék ezt a ragyogó eredményt. Valamennyien egy osztályba járnak, ők már egy összecsiszolódott kis csapatnak tekinthetők, rengeteg közös programmal. Szuper összhangban zajlott az egész felkészülés. Külön köszönetet szeretnék mondani Dunakeszi Város Önkormányzatának a külső innovációs projekt megvalósításához nyújtott segítségért, a Lighttech Lámpaipari Kft.-nél, a Dunakeszi Járműjavítóban, és a BHS Transnál megtartott konzultációkért és a fejlesztések megvalósításához nyújtott támogatásért. Ez a projekt a tudás, a kreativitás és az összefogás eredménye, amit remélem Brazíliában is sikerre visznek a fiúk.
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
