Lezajlott az I. Szikora Gyula Emlékverseny a húsvétot megelőző szombaton. A Vanyek Béla Sportcentrumban összegyűltek az elhunyt edző korábbi tanítványai, szerettei, valamint a versenyen résztvevő sportolók is, hogy megemlékezzenek és kihozzák magukból a lehető legjobb formájukat – tudósít a vaci-naplo.hu.
Szikora Gyula hosszú évekig a váci sportélet meghatározó alakja volt. Edzőtársai mellett ő volt az egyik olyan, aki életben tartotta városunkban az atlétikai sportágakat és kezei alatt tanítványai kiváló eredményeket értek el. Környezetében mindenki mélyen a szívébe zárta őt, hiszen nemcsak mint edző volt jelen: barát, mentor és szaktekintély is volt mindenki számára egyaránt. Éppen ezért hatalmas megrázkódtatás volt, amikor 2020-ban eltávozott az élők sorából. Megannyi közeli ismerőst, szerettet és számtalan tanítványt hagyott hátra, akik közül hárman mára paralimpikonnak is mondhatják magukat. Hűen szolgált egyesülete, a Váci Reménység, valamint két fia, Balázs és Gábor így fontosnak tartotta azt, hogy az ikonikus edzőnek közösen méltó emléket állítsanak. Ebből az együttműködésből született meg az I. Szikora Gyula Emlékverseny nevet viselő rendezvény, amit innentől kezdve minden évben meg szeretnének tartani.
A Vanyek Béla Sportcentrumban ünnepélyes körülmények között megrendezett eseményt, illetve megemlékezést Fábián Fédra nyitotta meg. Az idén százéves egyesületnek az elnökségi tagja is azt hangsúlyozta, hogy mennyire fontos szerepet töltött be a Váci Reménység életében a szakember és nagyon hálásak neki az elvégzett munkájáért, elért eredményeiért.
„Sokunk számára nehéz pillanat ez, hiszen Mi ismertük, szerettük őt. Egy kivételes ember volt, számomra megtiszteltetés, hogy megismerkedhettem és együtt dolgozhattam vele. Szülőként a délutáni edzéseken mindig azt figyeltem, hogy milyen szeretettel szólítja meg a fiatalokat és milyen elhivatottsággal tereli őket. Nemcsak a sportban, hanem az élet nagy kérdéseiben is segített a növendékeinek megtalálni a válaszokat” – köszöntötte a megjelenteket, különösen a verseny két fővédnökét, Szikora Balázst és Szikora Gábort, a szakember fiait. Majd kiemelte azt a területet, ami miatt talán a legtöbben fognak visszaemlékezni az elhunyt edzőre: a para sportolókkal való törődésére, illetve az ő edzésükre.
„A Váci Reménység Egyesület életében egy meghatározó személyiség volt, aki amellett, hogy az ép tehetséges fiatal sportolókat fejlesztette, edzette, egyedülálló módon kiemelt figyelmet fordított a para sportolókra is. Különleges képessége volt ahhoz, hogy megtalálja velük a közös hangot. Munkássága gyümölcseként számos országos és nemzetközi versenyen kiemelkedő eredménnyel szerepeltek atlétái, para atlétái. De mindezek mellett mindig mindent megtett, hogy az anyagi hátteret is biztosítani tudja versenyzőinek: akinek szüksége volt rá, még anyagilag is támogatta. Igazi mecénás volt” – zárta szavait Fábián Fédra.
A rendezvény rangját és Szikora Gyula elismertségét jelezte az is, hogy az eseményt a Magyar Atlétikai Szövetség is felvette versenynaptárába, valamint eljött a megnyitóra Urr Anita, a Magyar Paralimpiai Bizottság főtitkára és Oroszi Zsuzsanna, a bizottság atlétikai szövetségi kapitánya is. Utóbbi egyben régi ismerőse, illetve barátja is volt a váci edzőnek, így felidézve a szép emlékeit, fel is szólalt a megjelentek előtt.
„Gyulával mi szinte párhuzamosan éltük az életünket: szinte minden munkánk összekötött minket valamilyen módon. Az első és legfontosabb, hogy már általános iskolában találkoztunk és ugyan úgy az atlétika szerelmesei lettünk. […] Atlétaként mi mindig versenyeztünk. Ő a saját versenysúlyával, én pedig ugye női szerrel, de mindig minden technikai verseny után, speciális golyódobásnál vagy éppen helyből távolugrásnál versenyeztünk. A tét az semmi nem volt, de mégis nagyon örültünk hogyha egy centivel a másikat meg tudtuk verni. Nagyon jó hangulatú edzéseink voltak, de nemcsak az edzéseken, hanem szabadidőnket is sokat töltöttük együtt” – emlékezett meg a szövetségi kapitány. De nem felejtette el megemlíteni Szikora Gyula talán legfőbb segítőjét, társát sem, azaz a már szintén elhunyt feleségét.
„Igaz, hogy ennek a versenynek az I. Szikora Gyula Emlékverseny a neve, de Gyula az eredményeit egyedül soha nem tudta volna elérni, kellett hozzá egy feleség: Zsuzsi, akinek ez sajnos szintén már csak emlékverseny. Úgyhogy azt gondolom, mindkettőjükre nagyon-nagyon melegen és szeretettel gondoljunk. Ezek most szomorú szavak voltak, de mostantól legyen majd a versenyé a fő szerep. Nagyon szeretném, hogy ez a rendezvény sokáig éljen, még sokáig rendezzék meg és ez Magyarországon a súlylökés ünnepe legyen” – zárta a megemlékezést és nyitotta meg a rendezvényt Oroszi Zsuzsanna.
A résztvevők az érmek mellett egy vándorkupa elhódításáért is küzdöttek, amit évről-évre az az egyesület vihet haza, aki a legeredményesebben szerepel ezen a versenyen. A kupán rajta lesz az, hogy melyik évben ki nyerte el ezt a díjat. Első alkalommal pedig a Reménység sportolóinak sikerült ezt itthon tartani.
