Tősgyökeres Dunakesziként, a Bárdos Lajos Általános Iskola és az intézmény színjátszó tagozatának egykori diákjaként, majd tanáraként, ma pedig már a Budapesti Operettszínház színészeként lépett fel a VOKE József Attila Művelődési Központban Altsach Gergely, akit a Valahol Európában című musicalben Simon Péter szerepében láthattuk az elmúlt napokban. Városi és színházi élményeiről kérdeztük.
– Mióta él Dunakeszin és milyennek találja a várost?
– Születésem óta dunakeszi lakos vagyok. Itt ringatták bölcsőm, nevelkedtem, dolgoztam. Sőt nagyszüleim is itt éltek már. Lokálpatriótaként szoktam mondani, hogy röghöz kötött vagyok. Nagyon szeretem Dunakeszi kisvárosi jellegét, hogy szigete lehet a város a mindennapjainknak. Bár növekszik területre és létszámra is, a városvezetés, úgy gondolom, lépést tart az igényeknek megfelelően. Szépül, épül, nemesedik.
– Ennyi év alatt biztosan rengeteg emlék és élmény fűzi Dunakeszihez. Elárulná nekünk a legkedvesebbet?
– Meghatározó volt a gyermekkorom, hiszen olyan nevelők, tanárok kezei között tanulhattam, akik szakmai rátermettségükkel neveltek, formáltak azzá, aki ma vagyok. A legkedvesebb emlékem mai napig is része az életemnek, ez pedig a Szentjánosbogár közösség, amely a gyártelepi Jézus Szíve plébániáról indult a rendszerváltás idején.
– Hogyan indult el a színészi pályán? Voltak-e nehéz pillanatok?
– Ötéves voltam, amikor kijelentettem, hogy én leszek a Németh Sándor utódja. Nos, erről a pozícióról kicsit lekéstem, mert egy nagyon hosszú harminc év következett az életemben, ilyen-olyan kanyarral (például pedagóguspálya egy évtizeden át). Majd elmentem egy meghallgatásra, mert a kapuk ezen a pályán egy idő után bezárulnak, s egy életre bántam volna, ha nem kopogok be azon az ajtón.
Nehéz pillanatok mindig vannak. Főleg, ha egy – kvázi – vezető pozíciót hagysz magad mögött és egy teljesen más jellegű területen, teljesen más közösségben a nulláról kell magad újraépíteni. Úgy gondolom, talán sikerült. Még akkor is, ha a státuszom munkaügyileg sokszor skatulya a kollégák körében. Értem ezt úgy, hogy énekkari művészként elég nehéz szerepekhez, kiugrási lehetőséghez jutni. Jelenleg szeptember óta van egy hivatalos képviselőm, mai szóval menedzserem, aki szervez, egyeztet, így színházon kívül koncerteken is az ország különböző pontjain van lehetőségem a nagyérdemű közönséget kizökkenteni a szürke hétköznapokból.
– Miként emlékszik vissza első szereplésére?
– Ez egészen kicsi koromban történt. Édesanyám a vagongyári brigádkirándulásokra magával vitt, és a buszon a sofőrtől a mikrofont elkérve szórakoztattam anya kollégáit, énekeltem az aktuális mulatós slágereket. ?
Egyébként 1995-ben, amikor nyolcadik osztályos voltam a Bárdos Lajos Általános Iskolában, az iskola színjátszó csoportjának tagja voltam. Hoványné Martikán Erika tartotta a foglalkozásokat, Molière Képzelt betegének főszerepét játszottam. Ez volt az első „nagyszínpadi” szerepem.
– Többször szerepel együtt a Dunakeszi Szimfonikus Zenekarral, de a két legutóbbi városi szervezésű nőnapi koncerten is láthatták a hölgyek. Most pedig a Bárdos Lajos Általános Iskola színjátszó tagozatának diákjaival közösen adták elő a Valahol Európában című musicalt. Milyen érzés volt az otthonát jelentő város tanulóival színre vinni ezt a híres darabot?
– Ez egy fantasztikus érzés volt számomra, hiszen egykor, nem is olyan régen magam is az iskola nevelőtestületét erősítettem. Munkám miatt az utóbbi időben keveset voltam aktív az itthoni közéletben. Jó volt kicsit itthon, és a gyerekek között otthon lenni.
– Szerintem szinte minden néző nevében mondhatom, profi előadást láthattunk. Ön, szakmai szemmel nézve, milyennek találta a próbákat, a gyerekeket?
– A csapat nevében is tisztelettel megköszönöm a profi jelzőt. Nos, igen… Nehéz egy zenés színházi produkciót színre vinni. Az ember nem is gondolja, mennyi háttérmunkával jár, milyen szervezési, színpadi és technikai részletek összegyúrásával jön létre egy ilyen előadás.
A gyerekek nagyon felkészültek voltak, példaértékű a főszereplőktől a statisztákig, hogy tudták a történet hátterét, miről szól a darab a felszín alatt. A próbafolyamat egyik legizgalmasabb része az elemző próba, amikor lélektani szempontból is vizsgáljuk az adott szerepet, karaktert.
Egy-egy próba minden bizonnyal megterhelő lehetett számukra, hiszen ezek a próbák iskolaidőn túl, szabadidejük, olykor a családi programok feláldozásával történtek. Azt kell mondanom, hogy az az alázat, amit a gyerekek hozzáállásában láttam, reményt ad, és üzenem a mai pedagógusoknak, hogy amíg ilyen szigete van a mai diáktársadalomnak, nem lehetünk reményvesztettek.
– Mentorálást vállalna? Van esetleg rá igény például azok között a gyerekek között, akikkel most együtt dolgozott?
– Mivel színházi munkám kapcsán az életem javarészt Pesten töltöm, így jelenleg ezt nem tudom biztosítani, de nem zárkózom el attól, hogy a későbbiekben erre időt és lehetőséget találjak.
– Beszélgetésünkből kiderült, korábban is dolgoztak együtt Martikán Erikával. Terveznek a jövőben is közös munkát?
– Igen. Néhány évvel ezelőtt Erika megkeresett, hogy színre vinné a fentebb említett Képzelt beteget, akkor Szippancs úr, a patikus szerepére kért fel. De azt megelőzően az Abigél című előadásban felvételen szerepelt a hangom Vitay Georgina édesapjaként. Hogy a jövő mit hoz, az mindig nyitott kérdés. Sokmindentől függ. Ahogy a kérdés, magam is nyitott ember vagyok…
– Mit tanácsol a fiataloknak, mire figyeljenek oda, mi kell ehhez a pályához?
– Mindenekelőtt azt, hogy álmaikat soha ne hagyják elveszni. Küzdeni becsülettel, szorgalommal, s talán a legfontosabb, hogy alázattal kell. Keresni a lehetőségeket, amelyek olykor észrevétlenül, becsomagolva jönnek velünk szembe. A szülőket pedig arra kérem, amennyire lehet, segítsék gyermekeik álmait. Az eltökéltség, a cél és az önismeret segít minden esetben.
– Visszatérve a színpadra… hol, melyik produkcióban találkozhatunk Önnel legközelebb?
– A Budapesti Operettszínházban mutattuk be legutóbb a Jekyll és Hyde című világhírű musicalt, ebben játszom Poole-t, dr. Jekyll komornyikját. A Hegedűs a háztetőn musicalben láthatnak Mendel, a rabbi fia szerepében is. Természetesen ezek mellett több klasszikus operettben játszhatok karakterszerepeket is. Szeretettel várok mindenkit előadásainkon!
Szeredi Helga (Dunakeszi Polgár)
Képeink a Valahol Európában című előadáson készültek!
Fotó: Patyus Ferenc
