Gróf Batthyány Elemér 1847-ben született Pesten, megkeresztelésére 1847. április 8-án került sor a Belvárosi plébániatemplomban. Édesapja, gróf Batthyány Lajos, az első felelős magyar kormány miniszterelnöke volt, akit 1849-ben – a 13 aradi vértanúval együtt, de Pesten – kivégeztek. Édesanyjával, gróf Zichy Antóniával egy időre emigrációba kényszerült, majd hazatért.
Fiatal korától kezdve kedvelte a lovakat. 1867-től minisztériumi fogalmazóként szolgált, továbbá tartalékos huszárhadnagy lett. Az 1870-es években sokat utazott, eljutott Indiába is, ahonnan 1872-ben egy tigrist hozott haza, amelyet a Fővárosi Növény- és Állatkertnek ajándékozott. Ekkortól kezdve – a főrendi ház tagjaként – részt vett a magyar közéletben is. Továbbá belépett a Magyar Lovaregyletbe. Dákai birtokán világhírű ménest tartott, sőt, egy ideig maga is versenyzett.
Gaga nevű ménjével 1892-ben megnyerte az Osztrák Derbit, híres telivérei pedig nemcsak a Monarchia zöld gyepein, de Angliában is eredményesen versenyeztek. A Magyar Lovaregylet előbb igazgatósági taggá, majd 1891-ben elnökké választotta. Batthyány – gróf Festetich Taszilóval és báró Üchtritz Zsigmonddal együtt – sokat tett a magyar lóversenyzés fellendítéséért, illetve a magyarországi telivér lótenyésztés előmozdításáért.
Az alagi lóversenypálya és tréningközpont kiépítésének terve Batthyány javaslatára született meg, a telepet és a versenyteret is az angliai Newmarket mintájára építették fel a Dunakeszihez tartozó Alag-pusztán, a „Pest megyei Szaharában”.
A tréningközpontban több istálló kapott helyet, amelyek mindegyikéhez udvarház, karámok, istállók, lovászlakások, lójárató stb. tartozott, hogy a hazai lótrenírozás színhelyévé Magyarország válhasson. Batthyány annyira szívügyének tekintette ezt a hatalmas vállalkozást, hogy személyesen felügyelte a munkálatokat.
A Magyar Lovaregylet és elnökének, gróf Batthyány Elemérnek a számításai helyesnek bizonyultak: az alagi lóversenypálya és tréningközpont létrehozásával a lóversenysport és lótenyésztés európai színe-java rövidebb-hosszabb időre Alagra érkezett. A kis település, majd 1910-től önálló község társadalma a legváltozatosabb rendű és rangú emberekből állt. Az itt létrejött közösség a magyar lósport mekkáját alakította ki Alagon, amely egészen 1945-ig világszínvonalon működött. A második világháború a lóállomány jelentős részének elvesztését hozta magával, de a tréningközpont ma is működik, mégpedig szép eredményekkel.
Gróf Batthyány Elemér 1907-ben mondott le a Magyar Lovaregylet elnöki posztjáról, és 1932. január 9-én hunyt el. A Fiumei úti sírkertben, családja mauzóleumában helyezték végső nyugalomba.
Dunakeszin nemcsak utca őrzi nevét, de a Nándori utca‒Fóti út sarkán álló Batthyány emlékmű is. A hófehér mészkő mellszobor 1932-ben készült, és 1936-ban állítottak fel a mostani Kápolna utca végén, ahol akkortájt gyönyörű parkosított rész volt. A második világháború alatt a szobor megmaradt, miután a Lovaregylet egyik dolgozója elrejtette. Az 1960-s években Budapestre került a Kincsem parkba, majd 2002-ben haza, Alagra (amely 1950-től ismét Dunakeszi része lett). Lengyel István dunakeszi művész-tanár felújította a szobrot, talapzatot és méltó hátteret készített számára.
A Magyar Lovaregylet tegnap megkoszorúzta a szobrot, a beszédet Száraz György, a Magyar Lovaregylet elnöke mondta.
Dr. Kerekes Dóra (Révész István Helytörténeti Gyűjtemény)
Koszorúzási fotók: Fodor Imre
