Dunakeszin is megemlékeztek nemzeti ünnepünkről, az 1848-49-es forradalomról és szababságharcról a Március 15. téren. Az ünnepségen Tuzson Bence a térség országgyűlési képviselője a béke, szabadság, egyetértés gondolatkörére fűzte fel ünnepi beszédét.
A Himnusz elhangzása után Szeredi Helga kommunikációs szakreferens köszöntötte a szép számban megjelent ünneplőket. Elsőként a Kőrösi Táncegyüttes Napraforgó csoportja játékos ügyességgel előadott Felvidéki polgár táncot mutatott be.
„Forr a világ bús tengere, oh magyar!” Berzsenyi Dániel A Magyarokhoz című, 1807-ben írt örökbecsű költeménye első sorának idézésével kezdte ünnepi beszédét Tuzson Bence, a térség országgyűlési képviselője. – Mintha ma írta volna e szavakat, melyek áthatják, átszövik Magyarország egész történelmét. 1848-ban is forrt a világ és mi, magyarok itt voltunk ennek a világnak a közepén. Ezek a hullámok elérték hazánkat is. Változások indultak, s ezek a változások egy új nemzetet teremtettek. Az a szó, hogy nemzet,1848-ban kapott új értelmet. Olyan fiataljaink voltak akkor, akik előre látták a jövőt.
A továbbiakban arról beszélt a szónok, hogy a legfontosabb három gondolat: legyen béke, szabadság, egyetértés. – Ezeket a gondolatokat, – talán most értjük meg igazán – mennyire fontosak. A forradalmárok pontosan tudták, hogy béke nélkül nincs fejlődés. Háborúban nem lehet téglát téglára rakni, gondolatot gondolatba fűzni, egy ország nem tud épülni, egy nemzet nem tud fejlődni. A fejlődéshez békére van szükség, ezért fontos számunkra, magyarok számára, hogy mindig, minden helyzetben úgy viselkedjünk, az ország úgy politizáljon, hogy elkerülje a háborús konfliktusokat. Szabadság nélkül a békének sincs értelme. Nem lehet olyan kor, – amikor nem dörögnek a fegyverek –, hogy mi magyarok, ne mondhassuk el a gondolatainkat. Nem élhetünk véleménydiktatúrában, mindig mindenkor szabadon kell, hogy beszéljünk. Mert a szabad szó alkalmas arra, hogy véleményeket ütköztessünk egymással. És ami előre tud vinni minket, magyarokat a harmadik szó, az egyetértés gondolata. Mert mindig, minden helyzetben akkor lehetünk erősek, ha egyetértésre vagyunk képesek jutni. Különböző emberek vagyunk, különböző véleményekkel, gondolatokkal. Nekünk, itt a Kárpát-medencében, mint ahogy 1848-49-ben, úgy most is, egyetlen gondolat kell, hogy vezéreljen. Ez a legfontosabb érdek, a magyarok érdeke. Ha kialakul ez az alapvető egyetértés, akkor ez az ország töretlenül fejlődni fog.
Katonai értelemben elbukott a szabadságharc, de a szabadság, a béke és az egyetértés gondolata ma is bennünk él. A lelkekben sikeres volt a forradalom, erősek vagyunk, erősebbek, mint valaha, de a három gondolat törékeny, folyamatosan veszélyben van és akkor vagyunk hűek Kossuthoz, Széchenyihez, Petőfihez, ha ezeket a szavakat megőrizzük, és kizárólag a magyar érdekeket tekintjük a legfontosabbnak.
A beszédet követően a Kőrösi Táncegyüttes Árgyélus és Csikófark csoportjai színvonalas előadásában Bodrogközi és Szatmári táncokat láthattunk. A néptáncos csoportokat Dászkál Dóra táncpedagógus, valamint Tóth Zoltán művészeti vezető készítette fel.
Az ünnepi műsort követő koszorúzáson elhelyezte az emlékezés virágait Tuzson Bence, majd Dióssi Csaba polgármester, Erdész Zoltán, Sipos Dávid, Nyíri Márton alpolgármester és Dr. Molnár György jegyző. Őket követték a pártok, nemzetiségi önkormányzatok, intézmények, civil szervezetek és magánszemélyek.
A koszorúzás alatt felsorakozott a színpadra a rég látott-hallott Dunakeszi Városi Vegyeskar. Gyombolai Bálint karnagy vezényletével elsőként Kodály Zoltán-Berzsenyi Dániel: A Magyarokhoz című kórusművét, ezt követően Bárdos Lajos: Tábortűznél című alkotását, végezetül Tolcsvay László-Petőfi Sándor Nemzeti dal című nagy hatású művét hallgathattuk. Szólót énekelt Babják Annamária, Keresztes Szilvia, Gyombolai Bálint és zongorán Gyombolai Bálint, gitáron Dénes Filip, dobon Pávai Apor közreműködött.
Az énekkar nagyszerű előadását követően a Szózat eléneklésével ért véget az ünnepség. Az ünnepségen közreműködtek a Dunakeszi Koncertfúvósok Szilágyi Szabolcs Balázs vezényletével.
Katona M. István
A szerző felvételei
