Sikeres volt a jubileumi dunakeszi Yours Truly futás
Dunakeszi Alsón január 30-án tartották a jubileumi, 10. Yours Truly futást, melytől a hideg, szeles időjárás sem riasztotta el a futás szerelmeseit. Az egykoron finn kezdeményezésre indított január végi örömfutásra a helyiek mellett érkeztek indulók Fótról, Vácról, Rákospalotáról, Tatáról is, de például a szomszédos Gödről Hattyasy László hajnal ötkor rajtolt el, hogy hat óra alatt teljesítse az önmaga számára kitűzött 50 kilométeres távot.
– A napfényes januári vasárnap délelőtt a futók sokasága rótta a köröket Dunakeszi Alsó hangulatos utcáin, akiket még az erős szél sem zökkentette ki a jól bevált tempójukból. Mit fejez ki valójában a Yours Truly futás, milyen távokat teljesítenek az indulók? – kérdeztem a dunakeszi futások „apostolától”, Bakos Gábortól, aki a sportesemény főhadiszállását a saját háza előtt alakította ki.
– Ez egy igazi örömfutás, mindenki annyit fut, amennyit szeretne, olyan tempóban, ahogy szeretne, annyi időt tölt a pályán, amennyit szeretne. Finn kezdeményezésre indult el európai hódító útjára a Yours Truly futás, amely hazánkban is egyre népszerűbb. Minden év januárjának az utolsó vasárnapján rendezik a sporteseményt, amikor arra biztatják az embereket, hogy mozogjanak. Mi is ezt „üzenjük” az embereknek, hogy gyalogoljanak, sétáljanak, ha van rá lehetőségük síeljenek, aki pedig úgy érzi, hogy megfelelő a fizikai kondíciója, az fusson. Annyit, amennyi örömöt jelent számára. Mi például, Dunakeszin a 10., jubileumi futást ma rendezzük, ami egyébként már a 11. Dunakeszi Yours Truly lenne, de Covid-járvány miatt tavaly elmaradt. A futók tetszőleges távot teljesítenek, ma egy 2,8 kilométeres kört jelöltünk ki, melyet mindenki annyiszor teljesíti, amennyiszer szeretné. Egyébként a Yours Truly futás hivatalos távja a 25 km és 50 kilométer, de mi bármilyen mennyiségű futást szívesen veszünk.
– A mai örömfutáson van, aki a két hivatalos távot teljesíti?
– Minden évben indul jó pár futó, aki az 50 kilométeres távot teljesíti, a 25 kilométert általában húszan, harmincan is végig futják. De ennek a sporteseménynek – mint mondtam – az a legfontosabb üzenete, hogy mindenki örömmel, jó kedvvel, ne pedig teljesítmény kényszerből fusson.
– Nagyon sok fiatalt és középkorú futót látok, de beszéltem egy nyolcvan év feletti férfivel, aki elmondta, hogy ő sétálva teljesíti a saját távját. Honnan érkeztek a futók?
– Általában sok helyről jönnek, de ma legtöbben a dunakesziek mellett Gödről, Fótról, Vácról, Rákospalotáról és Tatáról érkeztek. Itt van az indulók között például a Dunakeszin élő, a többszörös magyar maratoni bajnok, Staicu Simona. A kiváló futónő, amikor először eljött, rácsodálkozott, hogy így is lehet futni és nem kell mindig versenyezni. Azóta minden évben itt van, az idén már a lányát is elhozta.
– Elárulta nekem, hogy ön már nem egyszer lefutotta 50 kilométert a Margit-szigeten. Milyen érzés egy ilyen kihívást teljesíteni, és egyáltalán a futás milyen élményt ad az ember számára?
– A futás közben olyan felszabadultságot érez az ember, amit máshol nem. Én azt szoktam mondani, hogy amit egy maraton alatt nem tud megoldani fejben az ember, arra nincs is megoldás. Annyira el tud lazulni az ember, hogy tényleg olyan problémákat meg tud oldani, amit egyébként nem. Mindenkinek jó szívvel ajánlom.
– A január végi Yours Truly futáson kívül Dunakeszin máskor is szerveznek ilyen jellegű sporteseményt?
– Természetesen! Szerveztem egy remek futóközösséget, melynek tagjaival minden hétfőn este fél hétkor a Hídi ABC-nél találkozunk, csütörtökön pedig a „kispénteki” futásra, a gyártelepi vasútállomásnál, hogy együtt fussunk. Bárki csatlakozhat hozzánk! Ezen kívül, immár nyolcadik éve reggel 9 órakor egy fél maratoni futással indítjuk az újévet.
– Ez is mutatja, hogy remek közösség a futók csapata.
– Igen. A futók között rossz embert még nem láttunk.
A sok futó közül a Gödről érkezett Hattyasy Lászlóval beszélgettem, aki az 50 kilométeres távot teljesítette.
– Ez fantasztikus teljesítményhez, melyhez gratulálok! Mi inspirált, hogy a leghosszabb távot teljesítsd? – kérdeztem a sportembertől.
– Köszönöm a gratulációt! Az az igazság, hogy régóta futok. Vannak az embernek a fejében különböző lépések: az első 10 kilométer, 20 kilométer, félmaraton, aztán a maraton, aztán mindig valami több. Az 50 kilométer 8 kilométerrel több a maraton távjánál. Öt évvel ezelőtt Bakos Gábor vett rá, hogy próbáljam ki. Az volt az első, azóta pedig minden évben itt vagyok. Úgyhogy körülbelül ugyanaz, mint a hegymászónak a hegy. Itt az 50 kilométer az, amit le kell futni, a hegyet meg kell mászni. Ennyi – mondja mosollyal az arcán.
– A kitűzött cél elérése lelki boldogság számodra?
– Lelki boldogság és sikerélmény. Meg az is, ahogy az ember idősödik kíváncsi a teljesítőképességének határára. Elmúltam 50 éves, ezért úgy gondoltam, hogy az 50 kilométer lehet a kihívás. Örülök, hogy sikerült teljesítenem.
– 60 éves korodban 60 kilométert fogsz futni?
– A születésnapomon már évek óta lefutom az éveim számát, úgyhogy ez a terv.
– Hogyan lehet felkészülni egy ilyen hosszú távú futásra?
– Döntő a rendszeresség és a céltudatosság. Rendszeresen kell futni, sportolni, persze van egy lelki gát, a fejben el kell dönteni, hogy az ember itt lesz, mondjuk 5-6-7 órán keresztül, ki milyen gyorsan fut, a másik meg a felkészülés.
– Mennyi idő alatt futottad le az 50 kilométert? A jó idő, a jó teljesítmény elérése volt a fontos, vagy úgy indultál el, hogy egy kellemes örömfutás legyen?
– Ez a januári első futás, ilyenkor csak az a cél, hogy végigmenjek rajta. Én ezt most 6 óra alatt teljesítettem. Ez nem egy gyors tempó, itt kifejezetten arról volt szó, hogy megcsináljam, lefussam és haza menjek ebédelni.
– Szerinted a futás, a rendszeres sportolás mit adhat az embernek, segíthet-e a mindennapjaiban a problémák megoldásában?
– Mindenben segíti. Levezeti a feszültséget, a plusz energiákat, mindig újabb kihívás, úgyhogy mindenkinek azt ajánlom, hogy sportoljon, fusson. Én is úgy kezdtem az 50 kilométert ma reggel, hogy 5 órakor rajtoltam, mert 4 gyermekem van és haza kell érni ebédre. Minden belefér egy napba, hogyha az ember egy kicsit akarja.
Vetési Imre
Fotó: KesziPress
