A balsors az ‘56-os forradalom és szabadságharc kirobbanásának hatvanötödik évfordulóján megfosztotta a váciakat október 23-a igazán méltó megünneplésének katarzisától helyben, lévén, hogy ezúttal elmaradt a legutóbbi években a zeneiskolába szervezett hagyományos központi városi ünnepség. Ugyanakkor október 28-án a „Váci Polgári Est” rendezvénysorozat újabb alkalma – amely eseményre zsúfolásig megtelt a Piarista Kilátó Központ fő konferenciaterme – némi igazságot szolgáltatott, hiszen a vendég, Wittner Mária nemzeti hős, egykori halálraítélt sok mindent tisztába tett, még élesebb megvilágításba helyezett számos hazugságot, csúsztatást.
A beszélgetés elején Wittner Mária megválaszolta a kérdést, hogy mi adott neki erőt egykor ahhoz, hogy tizenkilenc évesen a forradalmárok, szabadságharcosok közé álljon, aztán miből merítette az erőt a siralomház, majd a börtön elviseléséhez.
A vendég kiemelte, hogy kisgyermekként, állami gondozottként tizenhárom éven át a karmelita nővéreknél nevelkedett, az apácák pedig megtanították arra, hogy az igazság mellett – akár az élete kockáztatása árán is – ragaszkodni kell, nekik köszönhette a szellemi muníciót, azt, hogy emberré nevelték, megacélozták útmutatásaikkal, példamutatásukkal.
– A legkilátástalanabb helyzetben is lelki erőt meríthettem mindabból, amit tőlük tanultam – mondta a forradalmi hős.
Wittner Mária a rabságban telt tizenhárom esztendő elviseléséről szólva úgy fogalmazott, hogy elsősorban a könyvek adtak neki erőt.
– Kalocsának nagyon jó könyvtára volt, sokszor, amikor eszembe jut, úgy elnevetem magam, mert amíg odakint a szabad embereknél nagyon sok könyvet indexre tettek, például Kant több művét, addig én bent a börtönben ezeket is olvashattam. Mondhatni, hogy tobzódtam az olvasmányélményekben. És tényleg erőt adott, vigasztalt, hogy a világirodalom legnagyobb klasszikusainak fő műveit sorra a kezembe vehettem, elolvashattam – mondta a vendég.
A közelmúltra, jelenre térve megemlítette, hogy csalódott volt a rendszerváltásnak nevezett események kapcsán, hiszen meggyőződése, hogy paktumok sokasága vezetett oda, hogy a számonkérés elmaradt ‘90-ben és azóta is, a kommunistából átvedlett egykori haszonélvezők megtarthatták a szerzett vagyont, hiszen a ‘80-as években készültek már a modellváltásra és ehhez még nyugati segítséget is kaptak, majd négy év múlva MSZP-SZDSZ kormányt alakítva szétprivatizálták és leszegényítették az országot.
– Ténykedésük a ‘49-es kommunista alkotmányon nyugodott, a valódi rendszerváltás tehát 2010-ben következett be, amikor a választók kétharmados többséggel kisöpörték a hatalomból a posztkommunistákat és megszületett végre az új alapokra helyezett húsvéti alkotmányunk. Nem véletlen, hogy a hatalomra fenekedők ezt akarják legelőször eltörölni, akár feles többséggel is – szögezte le Wittner Mária.
Aztán így fogalmazott: „Mindenkinek megadatik az életben, hogy a jó és rossz között válasszon. Ez így volt ‘56-ban, hiszen a barikádnak két oldala van, ez így volt a börtönben is, hogy besúgó lesz valaki, vagy nem engedi beszervezni magát, ez így volt a Kádár-rendszerben is, hogy ki állt melléjük és ki vállalta a másodrangú állampolgárságot. És így van ma is. Számomra egyértelmű, hogy a két oldal közül melyik a jó és melyik a rossz választás. Nem véletlen, hogy a békemeneteken is ott a helyem”.
– Hiszek abban, hogy mindenki az Isten ítélőszéke elé kerül, ott nem lesz pénz, nem lesz protekció, csak az igazság fog számítani, csak az isteni igazság számít – hangsúlyozta meggyőződését a jeles vendég.
A beszélgetés után nagyon sokan dedikáltatták Wittner Máriával különböző dokumentáló illetve szépirodalmi munkáit.
Ribáry Zoltán
Fotó: A szerző felvételei
