Ez a Petőfi idézet jutott eszembe, amikor barátaimmal az 1849-ben a váci csatában elesett honvédek sírjainak felkutatását és rendbetételét határoztuk el.
Sajnos lassan a feledés homályába vesznek a hősök nevei. Sírjaikat jelenleg ellepte a gaz, a sírkövek besüppedtek a földbe.
A nevek olvashatatlanná váltak.
A váciak közül már csak kevesen tudnak a honvédtemetőről.
A meghalt honvédeket a csata közelében, az alsóvárosi temetőben hantolták el.
Később emlékoszlopot állítottak a síroknál a hősök tiszteletére és szemközt a 2-es főút mellett – Kossuth kezdeményezésére – még egyet.
Ez utóbbi emlékoszlop ismertebb a város lakossága körében.
A Váci Nemzeti Kör lelkes fiataljaival egytucatnyian 2021. szeptember 18-án az elhanyagolt sírokat és temetőrészt rendbe hoztuk: lekaszáltuk a füvet, levágtuk a bozóttá terebélyesedett sövényeket, megtisztítottuk és megjelöltük a sírokat. Munka közben beszélgetésünk a korabeli történelmi események körül forgott.
Meghatottságot és tiszteletet ébresztett bennünk a hazájukért elesett honvédek áldozata és hazaszeretete.
Feladatunknak tekintjük a jövőben is, hogy nemzeti múltunk ápolásával értéket közvetítsünk a jelennek és a jövőnek egyaránt!
Koponás Attila
Váci Nemzeti Kör ügyvivője
