A váci augusztus 20-ai ünnepségen Marton Zsolt megyéspüspök mondott ünnepi köszöntőt, kérdéseket megfogalmazva a múlt és jelen összefüggéseiről, párhuzamairól.
A megyéspüspök személyes vonatkozással, váci kötődésével kezdte beszédét.
– A személyi igazolványom és a lakcímkártyám alapján még csak két éve vagyok váci polgár. Lélekben régebb óta tartom magam vácinak. Anyai nagymamám, akinek kedvenc városa volt, sokat mesélt nekem Vácról gyermekkoromban, édesanyám a szomszédos Pencen született, ahol őseim valaha szerény udvarházat és földet birtokoltak, dédnagyapám az egykori deákvári temetőben nyugodott. 1998-as papszentelésemet követően az első szolgálati helyem a váci püspökség lett, mint püspöki titkár, egy évig voltam váci lakos akkor, ezután pedig a váci egyházmegye papjaként mindig örömet jelentett feljönni számomra Vácra, az egyházmegye szívébe. 2019. augusztus 24-étől, püspökké szentelésem napjától pedig újból váci vagyok a szó szoros értelmében is. Szeretem a hivatásomat és szeretek Vácon, ebben a kedves kisvárosban élni – vallott kötődéséről a megyéspüspök.
A folytatásban felütésként azzal folytatta köszöntőjét, hogy a nemzeti ünnep szép napján jogos a kérdés, hogyan kapcsolódik Vác Szent István királyhoz.
– Valójában mindnyájunk váci léte tágabb értelemben István királynak is köszönhető, hiszen a történettudomány úgy tartja számon, hogy a váci egyházmegyét Szent István király alapította közel ezer éve. Az első székesegyház a váci várban helyezkedett el, a mai Ferences templom és kolostor környékén. E köré épült az egykori civitas, kiegészítve a már meglévő kistelepülést – emelte ki Marton Zsolt.
Aztán újabb kérdéssel folytatta, annak felvetésével, hogy érdemes átgondolni, kit ünneplünk valójában ezen a napon.
– A zseniális politikust, a sikeres kezdeményezőt, a céltudatos és egyesek szerint túl keménykezű vezetőt, avagy az apostoli lelkületű egyházszervezőt, az igazságos és szent embert? A mai ünnepi szentmise olvasmányaiban Máté evangéliumából Jézus Krisztustól a következőt hallhatjuk: „Mindaz, aki meghallgatja szavaimat és szerintük cselekszik, ahhoz az okos emberhez hasonlít, aki a házát sziklára építette.” Aki építkezik, nagyon jól tudja, mennyire fontos a szilárd alap. Azt is megkérdezhetjük, hogy István király milyen alapra építkezett és milyen házat akart építeni. Tudósok és politikusok régóta vitatják az ő személyét, egy azonban tény, államalapító uralkodónk erős sziklára építkezett, és ezzel maradandót alkotott. Ha most megjelenne köztünk Szent István, vajon mit mondana nekünk, mostani váciaknak, tehetjük fel az újabb kérdést. Úgy gondolom, azt ajánlaná, hogy mi is építsük sziklára életünk házát, hitünket, családunkat és hazánkat, benne városunkat, Vácot – fogalmazott a megyéspüspök.
Ezután, a beszéd ívéhez illően újabb kérdés következett, annak feszegetése, hogy életműve alapján mit jelentett Szent István számára a haza és Európa, hogyan tekintette István Magyarországot és Európát, és hogyan tekintettek őrá.
– A magyarság és Európa kezdettől fogva tisztelte és fölnézett rá. Ilyen jelzőkkel illették: igazságos, békeszerető és béketeremtő, jámbor és szent. VII. Gergely pápa 1083. augusztus 20-án emeltette oltárra Székesfehérvárott, azóta a világegyház is megünnepli magyarországi Szent Istvánt augusztus 16-án, akinek Európa is sokat köszönhet. Ő az első európai uralkodó, akit szentként tisztelünk, legyünk erre büszkék! – hangzott válaszként a felszólítás, buzdítás.
A következő – költői – kérdés István király igazságosságára vonatkozott.
– A modern történettudomány számos képviselője vitatja az ő igazságosságát. A vasárnap megtartását, azt, hogy a szentmisén való részvételt kötelező erővel írta elő. Azonban a pogányságból megtérő harcos magyarság számára ez a határozott parancs volt az, amelyet megértettek. Szigorúan törvénykezett – vetik a szemére. De inkorrekt történelmi megközelítés a 21. századból számon kérni ezt rajta. Egy adott történelmi korszakot, annak személyeit és eseményeit a kortárs személyekkel és történésekkel összevetve vagyunk képesek helyesen megítélni. A félnomád magyarság sorsa, ha Szent István nem elég szigorú, ugyanaz lett volna, mint ami azoknak a rokon népeknek jutott osztályrészül, akik előttünk érkeztek a Kárpát-medencébe. Nem tudván beilleszkedni Európába végül szétszóródtak, megsimmisültek, végérvényesen eltűntek – említette Marton Zsolt.
Újabb kérdésével a szent király békeszerető és béketermtő karaktervonását emelte ki.
– A béke szeretete nála nem jelentett erélytelenséget. Ellenkezőleg. István a szomszédos országokkal kereste a békét, de soha nem saját népe kárára. Nyugattal és Kelettel egyaránt jó viszonyra törekedett, de nem elvtelenül, nem megalkuvó módon. Azzal, hogy Nyugathoz a nyugati keresztény kultúrával kapcsolta hazánkat, nem fordult szembe Kelettel. A történészek megállapították, hogy kortársaihoz képest alig viselt háborút, akkor is csupán a krisztusi hit és a nemzeti önállóság védelme érdekében – fogalmazott válaszában az egyházmegye vezetője.
Aztán az irgalmasság és a befogadás fogalmának taglalása következett az ünnepi köszöntőben.
– Az irgalom a hatalmon lévőnek, nagyobbnak, erősebbnek az igazságosságon túlnyúló, az isteni szeretetre épülő odahajlása a bűnös vagy gyenge felé. Thietmar merseburgi püspök ezt mondta Istvánról, idézem: „Sohasem hallottam, hogy valaki legyőzöttet így megkímélt volna, mint István király”. Tudta, hogy csak a szeretetre felépített béke képes igazán szolgálni az ember felemelkedését és lelki szabadságát. Nyitott tudott lenni, mert józan ítélőképességgel rendelkezett. Jóságának híre elterjedt Európa-szerte. Befogadta Kázmért, az elűzött lengyel királyt és két száműzött angol herceget, egyikük Mecseknádasdon kapott menedéket, ahol feleségül vette István király lányát. Így született meg házasságukból az a kislány, aki felnővén az egyik skót király felesége lett, és akit az egyház skóciai Szent Margitként tisztel. István király arról is híres volt, hogy menedékházakat épített a Magyarországon átutazó zarándokoknak és fölszerelte őket élelemmel, ezek az emberek azt is megtapasztalták, hogy nem kell félniük rablótámadásoktól, mert egy biztonságos országban vannak és azon haladnak át. Szeretettel ajánlom, hogy tanuljuk el István királytól a béketeremtés és a befogadás kultúráját! Békét teremteni és békeszeretőnek lenni nem pusztán fegyverszünetet jelent, vagy elmenekülést a konfliktusok elől, beletörődni a sorsunkba. Legelsősorban békében kell lennünk önmagunkkal, ezután embertársainkkal, hívő emberként szabadjon hozzátennem, hogy mindenekelőtt békében kell lennünk Istennel. Egyedül ezen az alapon vagyunk képesek az igazi, hiteles béke munkálói lenni. Tanuljuk meg tőle észrevenni azokat az embertársainkat, akik valóban segítségre szorulnak, és befogadni azokat, akiknél ez tényleg szükséges! – mondta Marton Zsolt.
Hit, egyház
– Milyen volt István király hite, és hogyan viszonyult az egyházhoz? – tette fel következő kérdését a megyéspüspök.
Erre pedig így adott választ: – Ezekkel a jelzőkkel is szokták őt illetni: jámbor és szent. A jámborság egy régies, sokszor rosszul értelmezett kifejezés. Nem gyámoltalanság, vagy beletörődő maflaság, hanem Isten igaz ismeretét felételezi, jelenti, az ő teljes szívből, teljes lélekből, teljes elméből, minden erőből való szolgálatát. István személyes példát adott erre. Ő nem paktumot kötött a kereszténységgel, hanem megtért Krisztushoz. Tíz egyházmegyét és számos kolostort alapított, Rómában és Jeruzsálemben zarándokházat épített az oda érkező magyaroknak. Ezek mind fontos és szép dolgok, de nem ezek a legfőbb érdemei. István igaz ember volt. Nem csak beszélt az isteni igazságról és szeretettörvényről, hanem élte az evangéliumot. Fiához, Imre herceghez intézett intelmeiben a legelső helyre teszi a katolikus hit megőrzésének fontosságát, ezután az egyház szolgáinak kijáró tiszteletet és megbecsülést. Az derül ki ebből az írásból, hogy elsősorban nem politikai megfontolásból mondja ezt fiának, hanem mert őszintén tisztelte és szívéből szerette az egyházat, amit nem egy civil szervezetnek tekintett, hanem hitt benne, tisztában volt vele, hogy ha az egyház javán munkálkodik, akkor népe felemelkedését szolgálja. Egy igazi keresztény vezetőt ma is arról lehet fölismerni, hogy nem csak szavaiban, de gondolkodásmódjában és tetteiben is együtt dobog a szíve az egyházzal. Isten ma is áldottá teszi azt a vezetőt, aki őszintén szereti az egyházat. István azt is tudta, hogy az egyház nem egy nemzetközi szervezet, hanem nemzetek fölötti csodálatos valóság, amelyik minden nép életét széppé és boldoggá tudja tenni, ha befogadják.
Család
A megyéspüspök kiemelte, hogy István király a családi életét is sziklára építette.
– Mi magyarok azzal büszkélkedhetünk, hogy történelmünk kezdeténél egy szent család áll. Szent István, Boldog Gizella és fiuk, Szent Imre. Istvánnak és Gizellának nem kis kulturális különbséget kellett áthidalniuk. István mögött pogány családi háttér áll, Gizellát kolostorban nevelték. Mindezek ellenére összhang alakult ki kettejük között, kiegészítették egymást. Gizella férje mellett állt és elkísérte országjáró körútjain, István pedig Gizella átszellemült hitén keresztül talált rá a keresztény hit mélységeire, imponált neki, amilyen otthonosan mozgott hitvese a liturgia, a latin nyelv és a kolostori élet világában. Az ő házasságukban is igazolást nyert a Biblia igazsága, ahol a Teremtés könyvében ezt olvassuk: „Isten megteremtette az embert saját képmására. Az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” Bámulatosan szép a mi magyar nyelvünk és roppant kifejező. Azt mondja a házasságban élő két személyről, hogy házas felek. A férj és a feleség együtt alkotnak kerek egészet, egész életük közösbe tételére hivatottak. Szent Istvánnal és Boldog Gizellával ma is hisszük és valljuk, hogy az Isten által teremtett férfi és nő szeretetszövetsége és az ebből fakadó család társadalmi és egyházi életünk alapsejtje, ami nem cserélhető fel semmivel. Ma sokszor halljuk, hogy válságban van a házasság és a család intézménye. Valójában nem a házasság és a bibliai ihletésű család van válságban, hanem az a társadalom kerül válságba, amelyik nem ismeri fel a házasság és a család értékét, elfeledkezik annak eredeti értelméről. A katolikus egyház tanítása szerint a házasság nem egy civilizációs képződmény, amely létrejött, amikor az ember fejlődése során szükség volt rá, és amely aztán idővel eltűnik, amikor már nem lesz rá szükség. A házasság nem gyermeke, hanem szülője a civilizációnak. Ferenc pápa ezt így mondja: „Isten nem egy öncélú meghittség gondozását bízta a családra, hanem a világ otthonossá tételének izgalmas tervét. A család áll e megmentő világkultúra kezdeténél és alapjánál, mely megment minket oly sokféle támadástól, rombolástól, gyarmatosítástól, mint amilyen a pénzé vagy a világot nagy mértékben fenyegető ideológiáké. A család szolgál alapul ahhoz, hogy megvédjük magunkat”. István és Gizella családi élete sokunk életéhez hasonlít abban, hogy a gyermekek vállalása nem csak örömet, hanem súlyos próbatételt is jelentett a királyi pár számára. Több gyermeküket még kisdedként elveszítették, a még nagyobb megrázkódtatást azonban a trónörökös Ottó, később pedig a második fiú, Imre váratlan, tragikus halála jelentette. Szent István lelki nagysága ekkor mutatkozik meg a legjobban. Nem omlik össze lelkileg, nem őrül meg fájdalmában, Istenbe vetett hite nem rendül meg, nem hagyja ott az egyházat és nem tér vissza a pogánysághoz, hanem a legnagyobb példát adja, olyat tesz, ami korábban még egyetlen keresztény uralkodónak sem jutott eszébe, a megváltó édesanyját, a boldogságos Szűz Máriát kéri föl királynőnek – hangsúlyozta Marton Zsolt.
Zárszóként pedig megfogalmazta: „Szűz Mária Vác város címerében is benne van. Mi is kérhetjük őt, az ő pártfogását, sőt megkérhetjük, hogy vezesse ő ezt a várost és megkérhetjük Szent Istvánt, álljon Mária mellé és segítsen bennünket a mennyből. Mi katolikusok Szent István királyt Magyarország fő védőszentjeként is tiszteljük, kérjük őt és köszönjük meg eddigi segítségét hazánkra, egész nemzetünkre és Vácra!”
Ribáry Zoltán
Fotó: Váci Egyházmegye
***
Az új kenyér megáldása után Matkovich Ilona polgármester és Inotay Gergely alpolgármester átadta a legrangosabb városi elismerések: A „Vác Város Díszpolgára” címet idén Dr. Kampós Katalin gyermekorvos vehette át. Balesete miatt nem tudta átvenni egyéni „Pro Urbe” díját a Boronkay iskola igazgatója, Fábián Gábor, elismerésének oklevelét, plakettjét feleségének, Fábiánné Kőszegi Erzsébetnek adták át a városvezetők. Posztumusz „Pro Urbe” egyéni díjjal ismerte el az önkormányzat Furucz Zoltán lapalapító újságíró-szerkesztő, illetve Cs. Nagy Tamás, a zeneiskola egykori igazgatója áldozatos munkásságát.
A „Vác Város Egészségügyéért” kitüntetést ebben az esztendőben Dr. Niegreisz Mária, az Országos Véradó Szolgálat Váci Területi Vérellátó vezetője és Nagyné Tar Ágnes szakasszisztens érdemelte ki.
Az ünnepségen közreműködött a Vác Civitas Szimfonikus Zenekar, Kóbor Tamás operaénekes, a Váczi Néptáncegyüttes, valamint a Váci Huszár és Nemzetőr Bandérium.