Az elmúlt napokban gyakran szórakoztatta a város lakóit egy önfeledten táncoló hölgykoszorú a Katonadombon, akik ritmusos mozgásukkal, mosolygó tekintetükkel kivívták a helyiek elismerését. A piros felsőben pompázó ötvenhárom hölgy 12 településről érkezett a háromnapos dunakeszi örömtánctáborba, melyet Radvánszki Edit, a REDIT Szöcske Klub vezetője szervezett.
- Ez feledhetetlen élmény. Fantasztikus! Csodálatos a szállásunk, nagyon kedvesek a táncosok, Edit fantasztikusan megszervezte ezt a tábort. Nagyon sokat ad ez az együttlét a hétköznapok során. Katarzisélményt jelent egy-egy tánc megtanulása és együtt eltáncolása, endorfint, boldogsághormont termel! Ezért is csináljuk. Mi is nagyon sokat kapunk és a táncosok is. Akik itt vannak, mind gyakorlott táncosok, de semmi közük a versenytánchoz – hallhattuk Halász Sándorné Ibolyától, az egyik oktatótól, aki Szolnokról érkezett társaival a dunakeszi táborba.
A másik oktató, Illés Ildikó Komáromból érkezett, akinek öt településen – Esztergom, Komárom, Sárisáp, Ács, Monostor – hat csoportja van.
A gyors bemutatkozásból kiderült, hogy civilben a dorogi Richter Gedeonban dolgozott a minőségirányítási osztályon.
– Én sem voltam profi táncos, mint ahogy az itt táncoló hölgyek sem, de mindannyian imádjuk a mozgást, a táncot, a közösségi együttlétet. Semmi kényszerérzet nincs, de előbb-utóbb ezt mindenki megtanulja – mondja lelkesen, majd arról beszél, hogy bárki jöhet közéjük, mindenki a saját ütemében, ritmusában táncolhat.
A táncoló hölgyek között mindössze egy férfit fedeztem fel, mire Ildikó tényszerűen jegyzi meg, hogy sajnos országszerte kevesen táncolnak velük, pedig Magyarországon négy éve, mint egy 250 oktató segíti a csoportokat.
Azt viszont örömmel újságolja, hogy az ő örömtáncosainak dr. Molnár Attila, Komárom polgármestere minden segítséget megad.
- A Komáromi Napok rendezvényen minden alkalommal fellépünk, az idősebb korosztály tagjainak nagyon fontos a mozgás, az együttlét. Az örömtánc hiányát különösen a koronavírus-járvány idején érezték meg. Én mindenkinek jó szívvel ajánlom, mert segít az állóképesség, az egészség megőrzésben, serkenti az agyi működést. A közösségi együttlét jótékony hatásáról nem is beszélni – mondta boldog mosollyal az arcán.
A közösségi örömtánc dunakeszi megteremtője, nagyasszonya Radvánszki Edit, a ma már országos hírű REDIT Szöcske Klub alapítója, vezetője.
Az örömtánc hódító erejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az országban 7000-8000 között van az örömtáncosok létszáma – tudom meg Radvánszki Edittől, aki három éve kezdte el a táborok szervezését. Dunakeszin, Gödön, Újpesten és a főváros XIV. kerületében is van csoportja.
- Az örömtánc már 13 országban működik, de Dunakeszire én hoztam el, amikor nyugdíjba mentem, akkor jött velem szembe ez a lehetőség. Életem során szinte mindig idősekkel foglalkoztam, ezért úgy éreztem, hogy számomra ez egy újabb nagyszerű kihívás. Dióssi Csaba polgármester úr támogatásával a házasságkötő teremben kezdtük el a foglalkozásokat. Előfordult, hogy eleinte csak két oktató és két táncos volt. Az örömtánc híre, népszerűsége azonban gyorsan terjedt a környéken, ma már 120-140 táncosom van – meséli.
Majd arról beszél – szinte átszellemülten -, hogy országszerte rendkívül gyorsan alakultak az örömtáncklubok, de nem volt köztük közvetlen kapcsolat, melynek megszervezését magára vállalta.
- Oktatótársaimmal együttműködve közös fellépéseket, táborokat szerveztünk, amiket nagy örömmel fogadtak a klubok, a helyi közösségek. A pandémia előtt 380 társammal együtt táncoltunk a Margitszigeten, Győrben, a Nyugdíjasok Országos Szövetsége rendezvényén 780 fő mutatta be az örömtánc szépségét. A vírus utáni időszakban az önkormányzat balatonakarattyai üdülőjében ötvenen voltunk, itt a háromnapos dunakeszi táborban 12 településről – többek között Szolnokról, Esztergomból, Komáromból, Ácsról – ötvenhárman vettek részt. A csodálatos nyíltvízi edzőközpontban szállásoltuk el a hölgyeket, akik remekül érezték magukat Dunakeszin. A sok-sok tánc mellett bemutattam a várost, a gyönyörű Duna-partunkat, voltunk sárkányhajózni, megtekintettük a Dunakeszi Szimfonikus Zenekar köröndi koncertjét. A közös tánc, a közös programok mind-mind nagyszerű közösségépítő hatással vannak mindannyiunkra. Ez a fajta tánc a lehető legjobb közösségépítő tevékenység. Nehéz szavakkal kifejezni azt a boldogságot, amit táncolás közben érzünk, amikor körbeállunk, egymásra mosolygunk – osztja meg élményét Radvánszki Edit, aki azt sem hallgatja el, hogy a koronavírus-járvány kezdetén kétségbeesett, mert tudta, hogy nagyon sok, egyedül élő ember számára szinte csak az örömtánc jelentette a kapcsolatot a „világgal, az élettel”.
- Megoldásként létrehoztam egy Facebook-csoportot, melynek két hónap elteltével 6000 tagja lett. Oktatótársaimmal összefogva mindennap tartottunk díjmentes online táncot. Bizony nem ritkán volt, amikor hétszázan táncoltak egyszerre az ország különböző településein.
A közeli, távoli terveiről elmondta, hogy a nyáron és az ősszel még lesznek táborok, a Nyugdíjasok Országos Szövetségének a szervezésében készülnek az országos tánctalálkozóra, melyen szeretnék felállítani a magyar rekordot, amikor a 65 év felettiek egyszerre, egy helyen táncolnak.
De ez mind kevés Radvánszki Editnek, aki azokra is gondol, akik mozgásukban korlátozottak, vagy idősotthonokban élnek.
- Számukra az Evenita Közösségépítő Egyesülettel közösen szeretnénk megteremteni az El ne felejts program keretében az ülőtánc anyagi hátterét, akik számára is fontos a mozgás, a közösségi sikerélmény. Bízom benne, hogy találunk támogató szponzorokat – avat be terveibe Radvánszki Edit, aki büszkén vállalja, hogy mindig a tevékenységével szeretett sikeres lenni.
- Nem igen van annál nagyobb boldogság, mint másoknak örömöt, boldog pillanatokat szerezni. Ilyen az örömtánc! – mondja csillogó tekintettel.
Vetési Imre (Dunakeszi Polgár)
Fotó: KesziPress
