Magyarország feldarabolásáról döntöttek a nagyhatalmak 1920. június 4-én, Trianonban. Ez a példátlanul gonosz, hazánkat teljes elsorvasztásra ítélő cselekedet azóta is fáj minden magát magyarnak érző honfitársunknak.
Pedig mi, akik ezen a megmaradt 93 ezer négyzetkilométeren élünk, s még szerencsésnek is mondhatjuk magunkat azokhoz képest, akik az elcsatolt részeken ért a döntés, és akik ma is ott élnek. Gondoljunk azokra a magyarokra, akik szlovák, ukrán, román, szerb, horvát, szlovén, osztrák hatalom alá kerültek, mennyi szenvedést, megaláztatást kellett elviselniük, s bizony ennek még korán sincs vége. Hiába foglalták bele a nemzeti kisebbségek jogainak betartására vonatkozó részt a békekötés dokumentumába, s szomorúan látjuk, az EU sem siet a határon túlra született magyarok jogainak orvoslására.
![](https://www.dunakanyarregio.hu/wp-content/uploads/2021/06/DSC8805-1024x682.jpg)
Ez a súlyos csapás megtetőzte az I. világháború és a Tanácsköztársaság rémtetteit. A nemzet azonban élni akart, s nem vesztette el tudatát. Az 1920-as években kezdődött a háborús hősi halottak tiszteletére szobrok, emlékművek építése, amelyeket azóta évről évre megkoszorúzunk. A Dunakeszin felállított szoborcsoport az első köztéri szobor volt a faluban, amelyet mindenki egyszerűen csak a „szobor”-nak nevezett, s itt tartották a hősök napját is május utolsó vasárnapján. (A községben annyira megszokott volt az ünneplésekhez ez a helyszín, hogy a „Rákosi korban” a november 7-i kötelező ünnepet is itt tartották, s a „tömeg” létszámának biztosítására a szomszédos iskola kisdiákjait is ide vezényelték. Igaz, a szobrot erre a napra deszkapalánkkal eltakarták, s a deszkafalra Rákosi és Sztalin elvtárs hatalmas arcképeit aggatták.).
Ugyancsak a 20-as években kezdődött a maradék magyarországi településeken az országzászlók állítása, különösen az új határok közelében. Az első országzászlót ismereteink szerint Zebegényben építették, a legmagasabb pontra, hogy a határon túliak is láthassák a magyar nemzeti lobogót, hiszen ottani hatalmaskodó zsarnokaik ezt náluk szigorúan büntették. A századik országzászló a sátoraljaújhelyi, szintén a határon túl élőknek adott szemmel is látható bíztatást.
Dunakeszi nincs a határ közelében, de együttérzésből éppen itt, a Gyártelepen, a vagongyár bejáratánál és a Magyarság Kultúrháznak nevezett (ma József Attila nevét viselő) épület szomszédságában állt az országzászló.
Sajnos voltak olyan évtizedeink, amikor mindez nacionalista magyarkodásnak minősült, s ezzel együtt tűnt el sok országzászló, némelyik nyomtalanul az 50-es évektől kezdve. Az 1990-es fordulatig kellett várni, ami után is „csak” lakossági, azaz civil szervezetek állítottak helyre néhányat az országban. Ilyen a miénk is, amelyet néhány éve sikerült ismét felállítani, s alkalmassá tenni nemzeti jelképünk, a háromszínű, szent koronás lobogó ünnepélyes felvonására.
![](https://www.dunakanyarregio.hu/wp-content/uploads/2021/06/dunakeszi-1024x682.jpg)
2021-ben is ezen a gyászos napon a hatalmas zászló felvonásával és Himnuszunk eléneklésével kezdődött a megemlékezés, amely remekül szervezett, az alkalomhoz illő versek, énekek és beszédek előadásával zajlott, a jelen lévők tetszésével övezve. A szervezők, a Dunakeszi Civilek Baráti Köre tagjai és a megjelent számos támogató részvételével történt hangulatos és részben reményt is sugalló eseményen rangos személyiségek vettek részt. Jelen volt Dióssi Csaba polgármester, Dr. Kisida Elek a Százak Tanácsának tagja, Dobes Ferenc a jelenlegi országzászló tervezője, és sokan mások. A műsor szervezője és levezetője Skripeczky István és Kovács Ilona. A fellépő művészek: Dunakeszi Szimfonikus Zenekar Rézfúvós Együttese, valamint László Andrea, Arany Éva, Balogh Regina énekesek. Versmondók: Guttmann Vilmos, Varjas János. Előadók Dr. Molnár Ilona, volt országos tiszti főorvos, államtitkár és Dr. Szentléleki Károly Dunakeszi díszpolgára, ny. sebész főorvos, kandidátus.
![](https://www.dunakanyarregio.hu/wp-content/uploads/2021/06/DSC8828_cr.jpg)
Főorvos úr igen tartalmas beszédének záró soraiból idézzük az alábbi sorokat:
„…Minden magyar felelős minden magyarért!
A nemzeti összetartozás napja az 1920-as trianoni békaszerződés aláírásának évfordulójára emlékező, június 4-re eső nemzeti emléknap Magyarországon, melyet 2010. május 31-én iktatott törvénybe az Országgyűlés. Az Országgyűlés a törvény elfogadásával kinyilvánította: a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság s egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
A nemzet 101 évvel a trauma után is fennmaradt, őrzi nyelvét és kultúráját.
Ábrányi Emil 100 éve írt, Él a magyar című verséből idézek, mely ma talán aktuálisabb, mint valaha:
Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk,
Ki trónusán bírói széket ül!
És hogyha minden búra, bajra válik,
Romok között is hirdetem halálig,
Erős nagy hittel rendületlenül:
Legyen bár sorsunk még oly mostoha,
Él a magyar s nem veszhet el soha!
Nemzeti imádságunk sorával köszönöm meg figyelmüket:
Isten, áldd meg a magyart!”
Az országzászlónál tartott megemlékezést követően egy kisebb csoport koszorút és égő mécseseket helyezett el a nagyállomás előtti téren, két évtizede felállított Trianon emlékműnél. Többek szerint ez az ország legszebb, szellemiségében is kiemelkedő alkotása, amelynél a szétdarabolt országot széttöredezett sziklák jelképezik, amelyeket a Szent Korona tart össze.
Windhager Károly (Dunakanyar Régió)