Döme Barbara Nők a cekkerben című novelláskötete bekerült a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács és a Pannon RTV közös projektjeként létrehozott Távoktatás magyar nyelven című iskolásoknak készült programba – közölte a szerző az MTI-vel hétfőn.
A vajdasági Magyar Nemzeti Tanács a Pannon RTV közreműködésével 2020-ban az általános és középiskolák minden osztálya számára egy egész évnyi tananyagot rögzített és tett közzé az interneten. Döme Barbara tavaly elnyerte az Irodalmi Jelen prózadíját, valamint az Év legsikeresebb szerzője 2020 díjat az Orpheusz Kiadónál. Legutóbbi kötete Angyalt reggelire címmel jelent meg – írja a közlemény. A Nők a cekkerben című novelláskötet főszereplői személyiségzavaros, skizofrén betegek, akik egyes szám első személyben mesélnek magukról.
- Miközben a Dunakanyar Régió olvasói nevében is gratuláltunk az újabb nívós sikerhez, arról kérdeztük Döme Barbarát, a dunakeszi Kőrösi iskola egykori tanárát, honnan vette a novelláskötet alap ötletét?
– A Nők a cekkerben című kötetem, egy válogatás a 2015. és 2019. között megírt novelláimból. Eredetileg az kapcsolta volna össze az írásokat, hogy nőkről szólnak, az ő szemükön keresztül láthatják az olvasók a világunkat. Aztán úgy alakult, hogy a legtöbb történet főszereplője egy skizofrén nő lett, ezáltal a történetek el tudtak emelkedni a valóságtól. Mivel környezetemben van skizofrén beteg, így sikerült közvetlen közelről megismerni a világukat. Azt hiszem, sikerült hitelesen közvetíteni az érzéseket, gondolatokat, hiszen többen azt hitték, magam is effajta betegséggel küzdök. Szándékosan törekszem arra, hogy ezek az írások mindenki számára befogadhatók legyenek, valamint hitelesek, még akkor is, ha a novellák vége mindig elemelkedik a valóságtól, leegyszerűsítve, meseszerű. Az olvasó így gyakran az álom és az ébrenlét határán táncol. Úgy tűnik az olvasók és a szakma is szerette ezt a kötetet, mert pillanatok alatt elfogyott, s tavaly két díjat is kaptam érte, egyrészt az Orpheusz kiadótól az Év legsikeresebb szerzője díjat, illetve az Irodalmi Jelen prózadíját. Kiadómnak köszönhetően a Nők a cekkerben a napokban e-könyv formájában is megjelent.
– Véleménye szerint – közelegve a Költészet napjához – napjainkban milyen hatással van az olvasókra az irodalom, a költészet?
– Az irodalom, az olvasás fontos része az életünknek. Én mindig, mindenhol az olvasás fontossága mellett kampányolok. Jó magam nem írok verset, de a versolvasás szerves része az életemnek. Líra nélkül az ember élete valóban olyan, mint az étel fűszer nélkül. Érzelmeink kifejezésére a legalkalmasabb és a legszebb módszer. Kortárs verseket olvastatnék a gyerekekkel az iskolában is. Szerencsére a tankönyvekben már számos ilyennel találkozhatunk. Ha én állítanám össze a tantervet még több kortárs prózát és lírát tennék bele. S, hogy prózaíróként sem hagy hidegen a líra, az is bizonyítja, hogy éppen egy új irodalmi műfaj megteremtésén dolgozom, melynek az introspektív lírai novella nevet adtam. Ez a műfaj átmenet a vers és a próza között, a mai fiatalok nyelvén szólva egyfajta irodalmi lélekszelfi.
– Írói pályáját már eddig is számos díjjal ismerték el. Mit jelent az Ön számára, hogy legújabb műve tananyag lett a Vajdaságban?
– Nehéz ezt szavakba foglalni. Íróként, szerkesztőként, újságíróként is azért dolgozom, hogy alkotásaimmal, ténykedésemmel hozzájáruljak a magyar nyelv és kultúra hazai és határon túli ápolásához, valamint az anyaországi kortárs magyar irodalom, illetve az írók, költők népszerűsítéséhez szerte a világban. Fontos, hogy az írókat és az olvasókat közel hozzuk egymáshoz, határok nélkül. Az, hogy a Nők a cekkerben című novelláskötetem bekerült a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács és a Pannon RTV közös projektjeként létrehozott Távoktatás magyar nyelven című programba, ezt a törekvésemet erősíti. A Dunakeszi Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában egyebek mellett épp azért szerettem tanítani, mert az ottani koncepció is az én elképzeléseimet, a határon túli magyarsággal való kiemelt törődést segítette, amiért külön köszönet jár a pedagógusoknak, szülőknek és Kárpáti Zoltánné igazgatónőnek is. Jelenlegi kiadóm, az Orpheusz kiadó is szintén szívügyének tekinti a határon túli irodalom, kultúra ápolását, egyebek mellett ezért is örülök, hogy ők gondozzák a könyveimet.
V. I.
Fotó: Király Farkas
