Dunakeszi 1989-ben létesített kapcsolatot az olaszországi Casalgrandéval, melyet 1991-ben testvérvárosi szintre emeltek. A két város együttműködésében az elmúlt két évtizedben kitüntetett helyet foglalt el a sport és a kulturális kapcsolatok ápolása, zenei programokon való részvétel, fiatal sportolók számára szervezett csereprogramok, trikolor olimpiák.
A dunakesziek tavaly aggódó együttérzéssel kísérték figyelemmel, hogy Európában elsőként Olaszország polgárait sújtotta legnagyobb arányban a koronavírus-járvány, amely napjainkban is jelentős megpróbáltatások elé állítja őket.
Interjú Giuseppe Daviddivel, Casalgrande polgármesterével.
A világjárvány milyen hatással van Casalgrande mindennapi életére? Mennyien fertőződtek meg a vírussal a város polgárai közül?
A pandémia az életmódunkat befolyásolja, elhatárol minket a társadalmunkban, megakadályozva a mozgást, az utazást, hogy közösségi életet éljünk. A világjárvány kezdete óta 1261 lakos tesztje volt pozitív, akik közül szinte mindegyike meggyógyult, sajnos 28 személy elhunyt. Jelenleg 212 pozitív van a területünkön.
A világjárvány kezdete óta szakértőkre támaszkodunk, hogy megértsük, mi történik.
A kormány azonnal szabályozta a helyzetet az utazások csökkentésével, valamint az iskolák és vállalkozások bezárásával.
Mennyire hatékony a védekezés? Milyen intézkedéseket vezettek be? Az emberek fegyelmezetten betartják a hatóságok által előírt szabályokat?
Eleinte a lezárások elérték a kívánt hatást, mert a járvány lelassult. Az alapvető intézkedések a mozgások korlátozása mellett a kézmosás, a maszk és a távolságtartás volt és maradt. A legtöbb ember betartja a szabályokat, annak ellenére, hogy sokan szenvednek a korlátoktól, amelyek nem engedik meg számukra előző életformájuk folytatását.
Hogyan tudják segíteni a beteg, idős, egyedül élő, rászoruló embereket? Milyen a társadalmi szolidaritás?
Az első pillanattól kezdve a legkiszolgáltatottabb házi gondozású embereknek szenteltük magunkat, gyógyszereket és ételt vittünk a betegeknek. Segítettünk a háziorvosoknak is a rászoruló emberek ellátásában, kiszolgálásában. A polgárok szolidaritása nagyon nagy volt. Sok embert láthattunk, akik rendelkezésre álltak a segítségnyújtásban, és örülünk, hogy sok elkötelezett önkéntesünk van ebben a munkában.
A koronavírus-járvány okozta negatív hatás mennyire érződik a helyi gazdasági, oktatási, kulturális- és sportéletben?
Sajnos a járvány, az összes korlátozással együtt, az egyensúly felborulásával járt. A gazdasági szférában a fenntarthatatlansághoz közeli helyzetek adódtak. Az oktatási rendszer távoktatással halad, de úgy gondoljuk, hogy ez nem egyenértékű az osztálytermi tanítással, mivel nincs emberi kapcsolat. A kultúrának és a sportnak jelentősen fel kellett áldoznia tevékenységét, mert az intézkedések drasztikusak voltak ezekben az ágazatokban.
A pandémia mennyire és miben változtatja meg az emberek jövőbeli életét, a város működését?
Köztisztviselőként meg vagyok győződve arról, hogy ha mindannyian azon gondolkodnánk, hogyan éljünk együtt ezzel a vírussal a megelőzéshez szükséges összes intézkedés elfogadásával, akkor ez nem sokat változtatna az életünkön. Nyilvánvaló, hogy bizonyos magatartásformákat következetesen be kell vezetnünk: a maszk olyan felszerelés lesz, amelyet néhány évig meg kell szoknunk használni, a távolságtartás a jövőben is a megfelelő viselkedési forma lesz ugyanúgy, mint a kéz és a felületek fertőtlenítése. Ha odafigyelünk ezekre, akkor visszatérhetünk az megszokott életünkhöz.
Köszönöm a beszélgetést, kívánom, hogy mielőbb újra a régi megszokott életüket élhessék!
Vetési Imre (Dunakanyar Régió)
Fordította: Kocsis Imre
