Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hőseinek bátor cselekedete, és emléke előtt főhajtással és koszorúzással tisztelget Dunakeszi Város Önkormányzata és a körzet országgyűlési képviselője.
A város Március 15. parkjában emelkedő emlékműnél koszorút helyezett el dr. Tuzson Bence országgyűlési képviselő, Dióssi Csaba polgármester, Sipos Dávid alpolgármester, Nyíri Márton alpolgármester és dr. Molnár György jegyző.
A koronavírus-járvány miatt elmaradt a közös ünneplés, ám az EtvieDanse Táncstúdió ünnepi műsorral emlékezik a márciusi ifjakra Nagy Márta művészeti vezető koreográfiája alapján. A fiatalok produkcióját március 15-én 18 órakor Dióssi Csaba polgármester közösségi oldalán és a Telekeszi Tv műsoraként tekinthetnek meg.
***
A szerkesztőségünk az alábbi írással emlékezik az 1848-as forradalomra.
***
Emlékek, eszmék, árkok…
Magyarország csendes, újra csendes lesz március 15-én… De nem azért, mert kihunytak forradalmai, hanem mert a koronavírus immár másodszor akadályozza meg legnagyobb nemzeti ünnepünk méltó megemlékezését. Maradna a lélek felemelése a nemzet hőseihez, akik tartozhattak bármelyik társadalmi osztályhoz, amikor a haza veszélybe került, valamennyien feláldoztak mindent, amilyük volt. És mindegyiküknek ugyanolyan színű volt a vére, piros…
Ma azonban hiába maradunk a magunk kicsiny családi körében, aki akarja, így is el tudja majd juttatni aktuális politikai üzenetét a választókhoz, ha van valamilyen köze március 15-e emlékéhez és eszméjéhez, ha nincs.
De ne hagyjuk, hogy elnyomja lelkünket a mostani helyzet. Ünneplünk ezen a napon, bizony, bármennyire is a koronavírus uralja a közbeszédet!
1848. március 15. A polgári forradalom kezdőnapja olyan mélyen épült be a magyar identitástudatba, mint nemzetünk történetének egyetlen más dátuma sem. Többek között azért, mivel az e napra való emlékezés jogáért is szinte egy külön szabadságharcot kellett vívni. Mintha megfeledkeztünk volna erről, hisz biztos, hogy anno nem egy aktuálpolitikával mindig erősen átitatott, illetve ideológiai töltetű hősmítosz ünnepléséért küzdött vállt vállhoz vetve idős és fiatal, bal-, és jobboldali, konzervatív és liberális.
Ma már szinte két március 15-e létezne. Az egyik alapja a mindenkori hatalmi berendezkedés önnön viszonya a forradalomhoz, míg a másik oldalon ott van az úgynevezett civil társadalom a „saját” forradalmi képével.
Radikálisok és liberálisok megbékélését akkor a nemzetiségeket a magyarok ellen hergelő, az alkotmányos változásokat fegyverrel érvényteleníteni próbáló bécsi udvar szószegése hozta el. Most viszont megakadályozza mindezt a két oldal között lévő és egyre csak mélyülő árok. Pedig sose felejtsük el a forradalom szereplőinek politikai-ideológiai sokféleségét. Ugyanis 1948 hőseinek az lenne a ma emberéhez a legfontosabb üzenete, hogy amint telik az idő, egyre inkább a közöset, a tisztát, a hősiest lássuk mítosszá nemesedő történetükben. Azt, amit ők akkor valóban létrehoztak, amiért sokan az életüket adták.
Mert március 15-e az 1848-as forradalom és szabadságharc ünnepe. A magyar nemzet, az egész Magyarország ünnepe.
B. Molnár László (Dunakeszi Polgár)
Fotó: KesziPress
