2019. március 25. hétfő - Irén Dunakeszi | Göd | Fót | Szentendre | Sződliget | Vác | Verőce | Kismaros | Nagymaros | Zebegény | Szob
Címlap | Külföld | Belföld | Kultúra | Sport | Hirdetés | Ingatlan | Bulvár | A nap receptje


Lapjaink


Lapjainkat letöltheti itt!


Lapjainkat letöltheti itt!









Támogatóink








Magyarország felhőképe

Felhőkép

Menetrendek

» MÁV - ELVIRA
» VOLÁN
» MAHART


E-mail belépők

» Freemail
» Gmail


Linkek

» Femina
» Használtautó
» Benzinár kereső
» Útvonalterv
» Autópálya-matrica
» Központi Tudakozó
» Magyarország.hu

2019. 03. 12.
Születésnapi interjú Solymosi Lászlóval, a Pest megyei Sakkszövetség elnökével

Üdvözöllek, Laci bátyám és köszönöm, hogy fogadsz engem otthonodban, itt, Dunakeszin.

-  Érezd magad otthon nálunk. És hadd kezdjem rögtön egy kisebb érdekességgel. Ez az utca, ahol lakom, 1950 előtt például Alaghoz tartozott, utána került csak Dunakeszi fennhatósága alá. Egyébként édesanyámék 1910-ben költöztek ide. És még egy érdekesség, ugye ismered Erdei Zsoltot?

- Hogyne ismerném! A tévéből is ismerem és annak idején az 1990-es évek végén évfolyamtársak voltunk a Testnevelési Egyetemen.

- No, hát ő nekem hosszú éveken át a szomszédom volt, nézd csak, itt van egy album, benne jó néhány fotót találsz Zsoltról és van pár, amin mind a ketten rajta vagyunk.

- Végül is a sakk és az ökölvívás rokon sportágak, hiszen mindkettő megmozgatja az agyat… Hadd kérdezzelek, Laci bátyám, hol, mikor születtél, hogyan indultál a sakkozói, sakkszervezői pályán.

- 1941. március 12-én születtem Újpesten, akkor Újpest még nem tartozott a fővároshoz, önálló közigazgatási egység volt. Biztosan hallottál róla, Józsikám, 1934-ben híres verseny volt Újpesten, Lilenthal Andor nyerte, Pirc, Flohr, Grünfeld, Stahlberg és Tartakower is játszottak rajta.

- Ez megdöbbentő, ilyen jól ismered a sakktörténelmet?

- Az az igazság, hogy készültem is egy kicsit, másfelől meg a sporttörténet, illetve a sakktörténet mindig is a kedvenc területeim voltak.

- És hogyan kerültél kapcsolatba a sakkozással?

- A sporttal gyermekkorom óta foglalkozom, abból kiindulva, hogy az nem lehet rossz dolog, fegyelemre neveli az embert, következetességre és a sakkjáték pedig a logikus gondolkodásra. 1948-ban, vagyis hét esztendősen tanultam meg édesanyámtól sakkozni. Később az általános iskolában, a mai Széchényiben sakkból és atlétikából a legjobbak között voltam. 1951-től a DVSE-be jártam teniszezni, aztán 55-ben atlétizálni. Ez utóbbit abbahagytam, mert 59-ben a Nyugati Vasutasba mentem sakkozni és ott játszottam 1964-ig. Közben a Szegedi Tanárképző Főiskolán politechnika szakot végeztem.

- Kik voltak a csapattársaid akkor, Laci bátyám, a Nyugati Vasutasban? Még ha azóta csaknem 60 év telt is el.

- Dely Péter, későbbi magyar bajnok, nagymester volt a csapat vezéregyénisége, tőle rengeteget tanultunk. Nekem a vasutascsapat hazai pálya volt, ugyanis a vasútnál dolgoztam.

- A tanítást fiatal korodban kezdted el, úgy tudom.

- 1963-ban eszembe jutott, hogy jó lenne tanítani, mindig is szerettem a gyerekeket. Délutánonként, miután a járműjavítóban végeztem, mentem a 3-as iskolába tanítani, segédkezni ingyen. Hamarosan ugyanebben az iskolában – már főállásban – tanítottam technikát és fizikát is. Később kézilabda szakkört indítottam, majd beindítottam a labdarúgást és a sakkot is. Aztán 1978-ban a hármas iskola tantestülete kettészakadt, én a 4-es iskolába mentem át és egészen 1988-ig itt tanítottam. Aztán 1988 és 1998 között a budapesti Bőrfestő Általános Iskola tanára voltam.

- Megkérdezhetem, hogy mi hivatalosan a sakkminősítésed?

- Másodosztályú sakkozó vagyok, a legmagasabb értékszámom 1823 volt. Meg kell, hogy mondjam, soha nem is akartam profi sakkozó lenni. A munkám, családom és a sokirányú pedagógusi, sakkvezetői elfoglaltságaim mellett nem jutott már egyszerűen időm arra, hogy a versenysakkozásban is előrelépjek. Viszont a sakkozást mindig is imádtam és ez így van ma is. Emlékszem, az 1959-es magyar bajnokságon Barcza Gedeon nagymester fiával együtt voltunk táblaállítók. Én munka után estem be, viszont úgy gondoltam, hogy egy ilyen magas szintű sakkeseményt nem hagyhatok ki. Két gyermekem van, 1973-ban született Márti és 1978-ban László, ők is sakkoztak.

- Úgy rémlik, hogy láttam is őket itt-ott versenyezni.

- Márti lányom 1983-ban Vácon megnyerte a Pest megyei területi sakkolimpiát a kisdobos korcsoportban. Aztán a Pest megyei döntőben is játszott, a jászkarajenői Terjéki Katival szemben vesztett. Itt elkövettem egy komoly pedagógiai hibát. A döntő parti előtt odamentem Mártihoz és – hogy érezze a parti fontosságát – odasúgtam neki, hogy ha most nyersz, bejutsz az országos döntőbe. Márti elveszítette a partit, majd (kisdobosként) ezt mondta: „Nem akartam az országos döntőbe jutni. Nem akartalak titeket elhagyni”. Márti egyébként Csőke Adriennel együtt versenyzett, 1983 augusztusában a játszmájuk döntetlennel végződött. Laci fiam – látod, mindent pontosan felírok – 1985. szeptember 21-én játszotta első versenyjátszmáját, Márti lányom 1982. január 14-én. Laci 1989 június 13-júniu 19. között a szombathelyi korcsoportos döntőben játszott. Itt Lékó Péter 9-ből 9 ponttal lett első, jó kis mezőny volt, Galyas Miklós, Csonka Attila, Turzó Attila és Szobi Géza is játszottak, Laci fiam lehagyta például Csonka Attilát („Csocsót”), aki ma nemzetközi mester.

- Kanyarodjunk vissza kicsit a csapatokhoz, Laci bátyám! A Nyugati Vasutas után merre versenyeztél?

- 1970-től a Vasútépítőknél játszottam. Itt Szily József tartott feledhetetlenül jó edzéseket, előadásokat. És olyan kitűnő sakkozók nőttek itt fel, mint Verőci Zsuzsa, illetve Sax Gyula. Aztán 1973. március 1-jén megalapítottam a Dunakeszi SE sakkszakosztályát. Kereken húsz évvel később, 1993. március elsején meg az Alagi Diák Sakk Klubot.

- Egyik kedvenc könyvem – és a szeniorinterjúk során gyakorta puskázok is belőle – a Magyar bajnokok 1945-1984 című műved. Belül az első oldalon ez látható: „Szeretettel kedves gyermekeimnek, Mártinak és Lacinak 1984”. Sok munkád volt a kiadvánnyal?

- Rengeteget dolgoztam vele. Levelezésben álltam sok-sok magyar sakkozóval, magyar bajnokkal. Először elküldtem nekik az újságokból, elsősorban a Magyar Sakkéletből elkészített életrajzukat átnézésre, kiegészítésre és mindegyikőjüktől kértem egy-egy partit, amit az aktuálisan megnyert bajnokságon játszottak. Emlékszem például 1986-ban volt Lángos Józsa 75 éves, le is mentünk hozzá a gyerekekkel látogatóba. 1988-ban a Magyar női bajnokok 1947-1987 című könyvem jelent meg, az első bajnokságot éppen Lángos Józsa nyerte meg.

- Úgy tudom, hogy edzősködtél is.

- Valóban, sőt, az a szék, ahol most te ülsz, Jóska, ott szoktak ülni a gyerekek is. Egyébként 1968-ban kézilabda edzői, 1982-ben sakkedzői képesítést szereztem.

- És életed egyik főműve a Pest megyei Sakkszövetség vezetése.

- 1981-től vettem át a tisztet elődömtől, Hoschek Laci bácsitól. Azóta én vagyok a megyei sakkszövetség elnöke. Régen még a megyei szövetségnek helyisége is volt Pesten, a Móricz Zsigmond körtérhez közeli Karinthy Frigyes úton. Hoppá, Karinthy Frigyes a Lágymányosi sakk-kör elnöke volt. Most viszont helyiség már nincs, a házam egyben a megyei sakkszövetség „székháza” is. Itt, látod, egy nagy dobozban vannak a bajnokság kupái, nemsokára lesz a díjkiosztó.

- Régen még én is játszottam „a megyében”, a gödi csapatban. Kérlek, Laci bátyám, mesélj Pest megye sakkozásáról!

- Szerencsénkre ugyancsak pezsgő a sakkélet itt. Három csoportot indítottam, A Szuper csoport 10 fős, Szalkai Dezső nevét viseli. Itt a Dunaharaszti győzött a Szentendre csapata előtt. A Hoschek László csoport (I.osztály) is a Dunaharaszti győzelmét hozta, viszont a Szigetszentmárton mindössze fél ponttal maradt le tőlük. Ebben a csoportban 8 fős csapatok játszhatnak. És végül a Herczeg Oszkár csoportban (I./A. osztály) 5 fős csapatok küzdenek, itt a Szigetszentmárton együttese lett az első a Visegrád előtt. Praktikusnak tartom azt, hogy 10-8-5 fős bajnokságban is indulhatnak a csapatok, ez a megyei sakkozás érdeke, így, attól függően, hogy melyik klubban hány játékos van, a csapatok szabadon választhatják meg az adott bajnoki csoportot.

- Sakkozzunk, gyerekek! Ezt a könyvet is te írtad, és még sok másikat is.

- Jakobetz Laci egyik művében olvastam – és bevallom büszke is vagyok rá – hogy Zimmersmann Rita is ebből a könyvből kezdett el sakkozni. Egyébként a könyv idén január elsején újabb – ezúttal a hatodik – kiadását érte meg! Írtam még könyvet a Dunakeszi SE 70 éves történetéről, külön a sakktörténetéről, az Alagi Diák Sakk Klub történetéről, valamint Pest megye 25 éves sakktörténetéről is.

- És az újságnak is dolgozol egy ideje.

- 1961 óta rendszeresen publikálok különböző újságokban, így a Népsportban (ma Nemzeti Sport), a Pest Megyei Hírlapban, a Szabad Földben, a Köznevelésben, a Vasutas lapban és természetesen a Sakkvilágban is. Ni csak, itt a Pest Megyei Hírlap 1986. június 23-i száma, ebben a cikk Csom István nagymester szimultánjáról szól – a nagymester a szimultánjátékkal az éhező afrikaiakat segítette. A szimultán legidősebb résztvevője a 72 éves Kozma Ede volt, a legifjabb pedig Solymosi László 7 éves versenyző.

- Rengeteg kitüntetést kaptál az évek, évtizedek alatt. Melyikre vagy a legbüszkébb?

- A legutóbbi három kitüntetés a legkedvesebb számomra: A Magyar Köztársaság Művelődési és Közoktatási miniszterétől Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1988), a Dunakeszi Városi Sport Díj kitüntetés (2007) és a Dunakeszi Városért kitüntetés (2011). A kitüntetéseken kívül nagyon büszke vagyok arra, hogy sok nagyon jó ismerősöm, sportbarátom, barátom van. Itt egy kedvenc albumom, ahol közös fényképeken szerepelhetek ilyen kiválóságokkal, mint Grosics Gyula, Balczó András, Kamuti Jenő, Varga Árpád, Kovács Ágnes, Bessenyei Péter, Dallos Gyula, Bánhidi Károly, Ádám György, Portisch Lajos, Szobi Gáza és Buzánszky Jenő. Ezek mind-mind életem nagy pillanatai voltak! És ha sakkban versenyzőként nem is ostromolhattam a csúcsokat, azért magánemberként elég „magas szintre” jutottam, viccesen hangzik, de méterben. Voltam az Empire State Building tetején az USÁ-ban, Hong-Kongban és Ausztráliában is, ezt Márti lányomnak köszönhetem.

- És milyen terveid vannak, Laci bátyám? Láthatóan tele vagy frissességgel, energiával.

- Gondolkodom rajta, hogy érdemes lenne-e megírni az 1987 utáni női, illetve az 1984 utáni férfi magyar bajnokokról szóló könyvet. És hát a januárban megjelent Sakkozzunk, gyerekek című könyvemet unokáimnak, Szandrának, Nikolettának, Márknak és Eszternek ajánlottam. Talán egyszer majd belőlük, vagy az ő gyermekeikből egy szép napon kitűnő sportemberek válnak.

- Laci bátyám, születésnapodon szeretettel köszöntünk, Isten éltessen!

- Köszönöm a jó kívánságot, a kedves figyelmességet!



Horváth József
Fotó: vaconline.hu

| Impresszum | Médiaajánlat | Jogi nyilatkozat | Közlemény |

© 2019 Dunakanyar Régió - Közéleti Újság Online Kiadása

Legfrissebb hírek

Rétvári: Kelet-Európának egyre nagyobb szerepe lesz a jövőben a tehetséggondozásban (2019. 03. 24.)Ég és föld találkozása (2019. 03. 24.)Vác: Családi tehetségnap (2019. 03. 22.)Kirándulóidőt hoznak a következő napok (2019. 03. 22.)Felavatták a Királyréti Kirándulóközpontot (2019. 03. 22.)Ma van a Víz Világnapja - Vizet mindenkinek! (2019. 03. 22.)Az Erdők Világnapját ünnepelték Kismaroson (2019. 03. 21.)Az alkotó művészházaspár (2019. 03. 20.)Gyöngyösi Márton: a Jobbik EP választási programja három pillérre épül (2019. 03. 20.)Megnyílt a megújult Kincsem-Imperiál-kiállítás a Mezőgazdasági Múzeumban (2019. 03. 20.)Kistérségi versmondó seregszemle Dunakeszin (2019. 03. 19.)Aknay János festőművész kiállítása a MANK Galériában (2019. 03. 19.)Tuzson: Csökkenhet a vasúti menetidő, komfortosabb lesz a közlekedés (2019. 03. 19.)Dunakeszi: Megkezdődött az útpálya felújítása és a kerékpárút építése (2019. 03. 19.)Lingura Diána megidézte Celine Diont a Dunakanyar Hangja döntőjében (2019. 03. 18.)
| Következő 15 |